KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apák és lányok

Kránicz Bence

Fathers and daughters – olasz-amerikai, 2015. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Brad Desch. Kép: Shane Hurlbut. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Amanda Seyfried (Katie), Russell Crowe (Jake), Aaron Paul (Cameron), Jane Fonda. Gyártó: Andrea Leone Films / Voltage Pictures / Busted Shark Productions. Forgalmazó. MTVA. Szinkronizált. 116 perc.

 

Kevesen készítenek ma ódivatúbb filmeket Hollywoodban, mint Gabriele Muccino. Az olasz rendező a kétezres évek közepén kezdett el Amerikában dolgozni, és máig a Will Smitht Oscar-jelöléshez juttató A boldogság nyomában számít a legismertebb munkájának. Az utóbbi tíz évben Muccino felváltva forgatott Olaszországban és a tengerentúlon, sztárokkal telezsúfolt filmjei (mint a szintén Will Smith főszereplésével készült Hét élet vagy a Gerard Butler-féle Kispályás szerelem) azonban nem sok vizet zavartak. Egytől egyig míves, régi vágású melodrámákról van szó, amelyekben lágy zongorafutamok és méltóságteljes vonósok kísérik a könnycsatornák megcsapolását célzó történeteket.

Muccino ugyanakkor épp arra nem képes, ami miatt a műfaj legjobb darabjaira emlékezünk: szentimentális meséiből hiányzik az érzékiség és a szenvedély, és csak a színészi alakításokon múlik, hogy a vásznon megszületik-e egy tragikus vagy földöntúlian boldog pillanat. Az Apák és lányaik esetében a rendezőnek szerencséje van színészeivel, különösen a mindig magabiztos, és egyre érettebb Russell Crowe-val. Crowe ezúttal megözvegyült írót játszik, akit gyötörnek pénzügyi gondjai és a lelkiismerete – ő vezette az autót, mikor a felesége halálát okozó baleset történt. Előnytelen, ejtett vállú bőrkabátját elnézve is látszik, hogy Crowe tragikus hős, a családot ért nehézségeket pedig felnőtt lánya (Amanda Seyfried) is megszenvedi, aki gyerekkori traumái miatt képtelen tartós párkapcsolatok kialakítására. Az apa a 80-as években, lánya napjainkban igyekszik békére lelni, a semmiféle meglepetéssel nem szolgáló cselekményt pedig az idősíkok váltogatása pörgeti fel valamelyest. A lassan csordogáló, helyenként tagadhatatlanul megható filmet érdemes esős vasárnap délutánokra tartogatni, amikor nem jut eszünkbe azon morfondírozni, Muccino miért is akarta elmesélni ezt az ezerszer látott történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12476