KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem gyerekkel jön

Alföldi Nóra

Ange et Gabrielle – francia, 2015. Rendezte és írta: Anne Giafferi. Kép: Stéphane Cami. Zene: Jean-Michel Bernard. Szereplők: Isabelle Carré (Gabrielle), Patrick Bruel (Ange), Alice de Lencquesaing (Claire), Thomas Solivéres (Simon). Gyártó: Benji Films / Palazzo Films / TF1. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 91 perc.

 

A francia komédia egyik ismérve, hogy szókimondásának és bátorságának köszönhetően minden bizarr élethelyzetből ki tud kerekíteni egy kedves, szeretetreméltó vígjátékot. Kapunyitási, vagy kapuzárási pánik, tinikori terhesség, letagadott gyerekek – az A szerelem gyerekkel jön ugyancsak izgalmas helyzetekkel áll elő, de épp oly kuszán kategorizálható, hogy pontosan miről mesél szolid képei, színészei kedves mosolya mögött, mint amennyire kaotikus a hősök viszonyrendszere. Ange ötvenes agglegény, boldogan éli a szívtiprók életét: falja a nőket, igaz egy görbe éjszaka után kicsit fájlalja hátát, elegáns loft irodája igazgatói székében ücsörögve. Magabiztos mosolya akkor hervad le arcáról, amikor egy napon beállít hozzá Gabrielle a tüchtig gyógyszerésznő, aki számon kéri Ange-on gyereknevelési módszerét, mivel Ange fia Simon – akinek létezéséről Angenak halovány emlékei vannak csupán – teherbe ejtette Gabrielle 17 éves lányát és most ki akar bújni a felelősség alól. Szó szót követ, pár ordítozás, pofon, dráma, félreértés és vicces „két férfi és egy bébi” jelenet után minden jó lesz, boldogság kerekedik a fiataloknál is, Ange és Gabrielle pedig romantikus felnőttszerelemben néznek a késői gyermekáldás örömei elé.

Anne Giafferi hihetetlen tempóban szalad végig a pár helyszínen kevés szereplőt mozgató történeten, és tulajdonképpen egyetlen ziccert se csap le, amelyet az általa írt történet tartogat. Olyannyira nagy a svungja, hogy a nézőnek se hagy időt a tények feldolgozására, vagy arra, hogy nevessen egy-egy helyzeten, vagy elcsodálkozzon azok abszurditásán. A jó film egyik ismérve, hogy elfogyasztása után a néző kérdéseket tesz fel, vagy csak szimplán gondolkodóba esik. Az A szerelem gyerekkel jön esetében ez a csoda felszínességének és ridegségének köszönhetően elmarad, de rövid játékideje folytán nincs módja arra, hogy súlyos kínokat okozzon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12713