KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szex, mámor, rock n’roll

Baski Sándor

Belgica – belga, 2016. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: Arne Sierens és Felix van Groeningen. Kép: Ruben Impens. Zene: Soulwax. Szereplők: Stef Aerts (Jo), Tom Vermeir (Frank), Stefaan De Winter (Ferre), Dominique Van Malder (Manu). Gyártó: Menuet Producties / Pyramide Productions / Topkapi Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 127 perc.

 

A belga Felix van Groeningen néhány felejthető és egy kiforratlan, de ígéretes produkció (Szarul állnak a dolgok) után 2012-ben, az Oscar-jelölésig jutó Alabama és Monroe-val robbant be a filmes köztudatba. Sejteni lehetett, hogy a súlyos tragédiával terhelt párkapcsolati drámát nem tudja majd következő filmjével túllicitálni – emelni a tétet gyakorlatilag lehetetlen is lett volna –, ezért bölcsen úgy döntött, meg sem próbálja.

A Szex, mámor, rock n’roll cselekménye nem élet és halál körül forog, csak a címbéli klub (Belgica), illetve az azt üzemeltető testvérpár közös történetét meséli el. Ismerős témái és konvencionálisabb felépítése ellenére ez a film jóval személyesebb, mint az Alabama és Monroe: az író-rendező apja is egy hasonló szórakozóhelyet üzemeltetett 10 éven át – a kis Felix gyakorlatilag itt serdült fel –, majd eladta egy testvérpárnak. Groeningen ezt a két periódust egyszerre örökítette meg, és ez a kor-, illetve helyismeret teszi hitelessé az amúgy kevés meglepetést tartogató sztorit. A konfliktust természetesen a két testvér habitusbéli különbsége adja: a fiatalabb Jo felelősségteljes és ambiciózus, ő az, aki a szabályok szerint játszana, családos bátyja, Frank viszont vakmerően veti bele magát az éjszakába, veszélybe sodorva ezzel az egész vállalkozást.

Korábbi filmjeihez hasonlóan Groeningen ezúttal is a színészvezetésben és a hétköznapi pillanatok feszültséggel telítésében jeleskedik leginkább, de a helyi klubélet bemutatása is autentikusnak tűnik. Az Alabama és Monroe után a zene most is kiemelt szerepet kap – a blue grass helyett itt a punktól a house-ig terjed a spektrum. Noha a 70-es évek Manchesterét nem lehet Genttel összevetni, Groeningen mégis hasonló módon állít emléket a város lüktető zenei szcénájának, mint tette azt Winterbottom a Non-stop party arcokban.

Az ország és a kor hiába más, a szex, a drogok és a rock’n’roll életérzése ugyanaz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12851