KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az egészség ellenszere

Varró Attila

A Cure for Wellness – amerikai, 2016. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: Justin Hayte. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Dane DeHaan (Lockhart), Jason Isaacs (Volmer), Mia Goth (Hannah). Gyártó: Regency Enterprises / Blind Wink. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Nevezzük akár a tömegfilm felől megközelítve elmejátékfilmnek vagy a filmművészet nézőpontjából tudatfilmnek, a szubjektivitásból fakadó nyitottság rejtélynarratívákban való hasznosítása az ezredfordulós Álomgyár egyik legerősebb szerzői gyógymódját jelenti a különféle filmzsánerek elkerülhetetlen elöregedése, elsorvadása ellen románctól (Egy makulátlan elme…) science-fictionön át (Donnie Darko) a horrorfilmig (Másvilág). Nem csoda, hogy a két halmaz metszetét jelentő alkotások oly gyakran helyezik álom és ébrenlét határsávjában tartózkodó hőseiket a modernizmus kedvelt Varázshegy-színhelyére, a szanatórium/fürdőszálló labirintusvilágába (Tavaly Marienbadban, Nyolc és fél, Ifjúság), amelyek kalandverzióikban – diliház, börtön, kísértetkastély – egyszerre biztosítják a közönségnek a veszély izgalmát és a mind-fuck szellemi kihívását. Tekintve, hogy a zsánerkaméleon Verbinski horrortárában eddig is főszerepet játszott a fertőzés/betegség metaforája (videóvírustól karib-tengeri zombikig), érthető módon saját elmefilmjében visszanyúl a gyökerekhez és egyenesen Mann svájci szanatóriumába küldi ridegszívű (Lockhart) manhattani bróker-Castorpját, hogy cégigazgatója meglátogatása során maga is a különös intézmény foglyává váljon, ahol a szörnyű valóság elől vízterápiába és sárkányeregetésbe menekülő üzleti mogulok társadalomkritika-karikatúrái között rátalálhat saját belső vadállatára.

A Verbinski-Hayte páros bő lére eresztett története mégsem a „mi képzelet-mi valóság” kötelező játszmáinak sokadik kórházmeséjével (Jákob lajtorjájától Viharszigetig) kínál egészségesebb örömöket a nagyközönségnek: jóval érdekesebb, ahogy a film két órán keresztül ingadozik a sci-fi/thriller/horror cronenbergi elegye és a Lynch-féle művészfilm pengeélén, újabb és újabb körökkel elbizonytalanítva nézőit, vajon ezúttal a szerző álmodja a műfajt vagy a műfaj a szerzőt. Sajnos a fináléra az alkotók felszámolják ezt a végig lebegtetett kettősséget – és egy vérbeli gótikus grand-guignol leszámolás keretében látványosan felégetik az európai modernizmus geronto-fellegvárát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13137