KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete köpeny

Schubert Gusztáv

A jó pap holtig tanul. A rossz még azon is túl. Nem csoda hát, ha a hittérítő szelleme folyton visszatér. És ahol tud segít. Ezúttal a napkirály századában, valahol a kanadai ősvadonban. National Geographic olvasóknak tiszta élvezet; indiánoknak és kisdiákoknak kevésbé. A „fekete köpeny” nekik csakis rosszat jelent. Egyformaságot, vakfegyelmet. A misszió hittérítője legalább megláthatta végül, miféle portékával házalt a jobb sorsra hivatott paraguayi índiók között, nyomában hamarosan ott sereglenek a fehér fejvadászok. Fagyosabb rendtársa is végigstációzza a vadonbéli keserveket, jóban-rosszban együtt néhány nemes vademberrel, de mindhiába: nem nő ki a szimpátiája. Történhet bármi, vak elszántsággal csábítgatja igazhitre a „vadakat”. No, és a mennyországban van dohány, lesznek asszonyok? – tudakolják a bennszülöttek. Mit képzelnek? – hüledezik Fekete Köpeny –, hát nem elég, hogy együtt lehetnek a Mennyei Atyával? A buja indiánok a sastolluk alatt somolyognak, akkor inkább Manitou istenasszony.

Hepiend nincs? De van. A búsképű papocska végre megkeresztelhet egy influenzától megtizedelt törzset. Hogy aztán a megszelídített huron népet utóbb lemészárolják a vadnak és erősnek megmaradt irokézek? Hát istenem, szabály az szabály, csak a halott indián a jó indián.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1332