KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az élet napos oldala

Szalkai Réka

Solsidan – svéd, 2017. Rendezte: Felix és Mans Herngren. Írta: Jesper Harrie. Kép: Viktor Davidson. Zene: David Engellau és Love Martinsen. Szereplők: Felix Herngren (Alex), Mia Skaringer (Anna), Johan Rheborg (Fredde), Josephine Bornebusch (Mickan), Henrik Dorsin (Ove). Gyártó: FLX / Jarowskij AB. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 104 perc.

 

Az élet napos oldala svéd címe (Solsidan) egyben egy sznob lakónegyed Saltsjöbadenben, Stockholm egyik elegáns elővárosában, itt élnek főhőseink is. Anna és Alex éppen válnak, mivel a nő új szerelemre talált – erre barátaik, Fredde és Mickan (valamint a néző számára), a gyerekekkel töltött karácsonyi vacsora alatt derül fény. A férfiak láthatóan összetartanak, míg Mickan Annával is próbálja tartani a kapcsolatot: új partnerét is meghívja vendégségbe, habár kiderül róla, férje régi kollégája. Közben a menő fogorvos Alex megismerkedik Bellával, aki stílszerűen műfogsorokat árul. Kettejük között azonnal egyértelművé válik a kölcsönös vonzalom, így Alex sem marad sokáig facér. Akár teljes lehetne a happy end, az élet azonban nem ilyen egyszerű, hőseinket várja még egy-két meglepetés.

A fentiekből jól látszik, a Herngren-páros alkotása nem éppen filozófiai mélységekben kutakodik: filmjük az azonos című televíziós komédia-sorozatra épül, amely 2010 és 2015 között öt évadot élt meg. Ami a tévében poén és dramaturgia szintjén működik, a mozivásznon nem mindig találja meg a helyét. Főleg, mivel az alkotók mintha elvárnák a nézőtől, hogy ismerje a szereplők sorozatbeli előtörténetét. Noha maga a szüzsé, viszonylagos egyszerűségénél fogva, a tévéepizódok ismerete nélkül is követhető, pont azokat a nüanszokat nem érti meg az egyszeri néző, amelyektől a film érdekesebbé válhatna. A stockholmi napos oldal, illetve az annál csak még rongyrázóbb svéd fürdőváros, Torekov újgazdagjainak csetlése-botlása inkább csak bohózat, mint emberi dráma vagy éppen társadalomkritika – bár valószínűleg az alkotók sem voltak ambiciózusabbak ennél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13732