KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A felejtés bére

Pápai Zsolt

Philip K. Dicket, a posztmodern sci-fi-irodalom zsenijét egész életében foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként lehetséges letéríteni a történelmet haladási irányáról, azaz realizálható-e a jelenben az emberiség múlt- és jövőbeli sorsának felülírása. Dick efféle – elsősorban ontológiai irányultságú – kérdések iránti vonzalma újabban egyre gyakrabban találkozik Hollywoodnak a világ elveszejtésére szövetkezett erők, illetve az azokat pacifikáló hősfigurák iránti érdeklődésével, nem véletlen hát, hogy az immáron több mint húsz éve halott, és életében példátlanul sikertelen író mostanában az Álomgyár egyik kurrens szerzője, akinek műveit elsővonalbeli rendezők kísérlik meg adaptálni.

Legutóbb Spielberg csupaszította le egyszerű thrillerré Dick egyik rétegzettebb írását (Különvélemény), most John Woo próbálkozik hasonlóval. A felejtés bérének története több korábbi Dick-adaptációra is emlékeztet, Az emlékmást idézi a protagonista memóriájának törlésével beizzó alapkonfliktus, a Különvéleményt pedig az előre elrendeltetett jövő újraépítésének problematikája. Michael Jennings komputerzsenit multik szerződtetik szupertitkos munkákra, melyek elvégzése után törlik emlékeit, hogy ne adhassa ki a cégtitkokat. Soha nem is vizsgálódik az egyes feladatokhoz kötődő emlékei után, azonban amikor élete egyik zsíros megbízatást követően különös tényekkel szembesül, nekilát a rendelkezésre álló kevéske mozaikból rekonstruálni múltját, és e művelet közben a világ létét veszélyeztető szörnyű konspirációra bukkan.

A felejtés bérének alkotói csupán egy izgalmas és fordulatos történetet kívántak elmondani, így a filmnek nem sok köze van Dickhez, ahogy a rendező, John Woo korábbi munkáihoz sem: a direktor igyekezett minimumra szorítani a nevével összenőtt műfaj, a heroic bloodshed leleményeinek alkalmazását: néhány mexikói felállás, egy-két apró trükk az amúgy konvencionálisra hangszerelt akciójelenetek közben, ez bizony nem sok. Woo – aki mellesleg producerként is jegyzi a filmet – belátta, hogy az általa feltalált műfajnak befellegzett, és beállt a tisztes hollywoodi iparosok közé. Kérdés, hogy jól döntött-e, még akkor is, ha közöttük nincs nála kiválóbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1846