KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maffia!

Békés Pál

 

Ha igaz a mostanában ritkán emlegetett német filozófus (nevezzük csak óvatosan a Nyugati tér korábbi névadójának) megállapítása, mely szerint az emberiség nevetve lép túl saját múltján, akkor a gondolat hatványozottan igaz a mozivilágban, hiszen a western pillanatok alatt teremtette meg a western-paródiát, a krimi a krimi-paródiát és így tovább a végtelenségig – ez esetben a maffiafilm paródiáig.

Jim Abrahams, a néhol Monty Python beütéssel dúsított humorú író-rendező, akinek számára a hollywoodi filmklisék saját műfaj-paródiáinak kimeríthetetlen kincsesbányái, s aki már az Airplane!-nel, a Nagyon különleges ügyosztállyal és A nagy durranással is bizonyította, hogy nincs az a vérfagylaló hülyeség, ami idegen volna tőle, ezúttal elemében volt. A filmklasszikussá érett Keresztapa óta a hollywoodi mitológiához tartozó maffia-sablonok kiváló alapanyagnak bizonyultak.

A film szüzséje (ha ugyan van neki) igen egyszerű: amikor a hanyatló hatalmú és elméjű Vincenzo Cortino átadja a keresztapai státust fiának, a hozzá méltóan enyhén degenerált Anthonynak, elszabadul a pokol, s a rendező is alig képes mederbe terelni a leszámolások folyományaként a vászonra ömlő paradicsomlevet.

A Maffia! humorát csak az képes élvezni, aki többé-kevésbé tisztában van a viszonyítási pontokkal, más szóval ismeri a Keresztapát vagy néhány más, erre a mintára készült filmet. Ennek híján helyzete reménytelen. Aki azonban jártas az alapanyagban, jól fog szórakozni a sistergő poénokon, még ha a Maffia! tipikusan azon filmek közé tartozik is, melyek a moziból kilépve szinte nyomtalanul tűnnek el az emlékezetből.

A Jim Abrahams-féle abszurdba hajló geg-humornak lehetnek hívei és ellenfelei, egyvalami azonban biztos: az író-rendező teljesítménye előtt meg kell hajolni. Ritkán kerül a vászonra száz percnél is hosszabb favicc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3871