KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Poszeidon katasztrófa

Baló Júlia

 

A National Geographic decemberi száma Hogyan találtuk meg a Titanicot címmel riportot közöl az 1912. április 14-én jéghegynek ütközött, elsüllyedt hajóóriásról. 2227 utasból 1522 ember nem élte túl a katasztrófát. Az egyik túlélő: „Láttam a hajót süllyedni. A horrort. A rémületet, a rettegést. És hallottam ezeknél is nagyobb borzalmat: a fuldokló emberek sikolyát.” Egy tény: „A vagyon életet adott a katasztrófában: az elsőosztályú utasokat szállásolták legközelebb az életmentő csónakokhoz. A harmadik osztályon utazók jóval messzebb térhettek nyugovóra. Megtörtént, hogy ez utóbbiakat éppen a hajó személyzete akadályozta meg abban, hogy fölmásszanak a hajóoldal víz fölötti részére – míg a legtöbb megtelt csónakot vízre nem bocsátották...”

A Poszeidón katasztrófa című film hajóóriásának utasai – amerikai turisták karikatúra-sémái: ékszerek, „archaikus” mosolyok, férfiak némelyikén paróka, hangoskodás, túlzott kedveskedés. Újévet köszöntenek. A konfettihullámot víz mossa el: tengerrengés. A hajó fölborul, a világ fölfordul. Kettős dráma lehetősége: az utasok lelkében, a hajó szétesésében. Bodybuilder, „forradalmár” pap igét hirdet: aki vele tart, csak annak lesz esélye a túlélésre. A külső mentés reményében a gépterembe kell jutniuk. Nem sokan tartanak vele. Csak kilencen. Ők is minduntalan veszekednek. Vigyorból vicsorgás. Ez egyben a jellemábrázolás is. A hitetlenek, a küzdésre képtelenek meg is halnak. Ki megfullad, ki megég. Ám a bátor csoportból is életét veszti négy. Tragikus sorsukat a film nézője úgy látja, mint fáról hulló levelek esését lassított felvételben. Unalmas kompozícióban. Darabos vágásban.

A jellemek közül megmenekül: az ingerlékeny, ugyancsak izmos exrendőr, az idős házaspárból a férj, a jogging bajnok, aki olyan hipochonder, hogy a köldökét is haslövésnek nézi, a gyermeteg és hiszteroid popénekesnő és a két testvérke: a nővér és a szőke, kékszemű, szeplős, pisze, dundi pofijú öcs. A bátrak bátra, az igehirdető utolsó, életmentő akciója közben, miután tornázott egy kicsit a gőzt elzáró keréken csüngve-függve, átkozódva – lezuhan a hajólávába.

A sablon rakományt veterán operatőr-rendező süllyeszti érdektelenségbe.

Inkább vissza a riporthoz. Az izgalmas kalandfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5918