KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fábri Zoltán

A Rio de la Plata mentén

Jancsó Miklós

Harminc évvel ezelőtt Hámori Ottó, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós képviselte a magyar filmet az argentin fesztiválon, Buenos Airesben.

Elmúlt éjfél. Kopogtak.

– Tessék.

Oszi jött be, kinyitotta az ablakot.

Sütött a hold. Tengernek láttuk a folyót. Eltűnt a túlsó part.

A torkolat se volt messze.

A szállodát úgy építették, hogy az Atlantit is látni lehessen. A szerencsésebbek ablaka arra nyílott. Az enyém nem.

Oszi nehezen szedte a levegőt. Hörgött, sápadt volt. Félt?

– A vízen jár – mondta.

– Hülyéskedsz? Jézus szokott a vízen járni.

– Esküszöm, hogy láttam. Láttam ezzel a két szememmel.

A vízen nem volt semmi.

Mégis, mintha a távolban lebegett volna valami. Fehér pont. Vitorla?

– A fehér szmoking van rajta.

A Háfilm fehér és színes szmokingokat béreltetett nekünk. „Dél-Amerikába nem utazik az ember nyári szmokingok nélkül.” (Egyszer vettük fel, azt hitték, mi vagyunk a tánczenekar.)

– Nyugodj meg – mondtam. – Igyál egy kortyot.

Teletöltötte a vizespoharat. Bírta. Nagydarab fiú volt.

Kiment.

 

*

 

Hivatásos utunk privilégium volt, meg jutalom, meg buli, meg minden.

Meg szerencse.

A következő holdtöltén a Szajnát láttuk az ablakból.

És akkor én is megláttam.

Ment a vízen.

Kiálltunk a folyosóra. Megvártuk.

Mezítláb volt. A szőnyegen még kora reggel is ott voltak a víznyomok. A fehér szmoking alatt nem hordott inget.

Mosolygott. Nem volt se zavart, se sértődött.

– Ha holnap tiszta lesz az éjszaka, ti is jöhettek.

Oszi röhögött. Legyintett. Kiitta a vizespoharat. Színültig volt Jim Beannel. Becsapta maga mögött az ajtót.

Ő meg rátette a kezemre a fejét.

A szentképek Jézusától látta?

 

*

 

Egyszer levitt a Dunára.

A Lánchíd és a Sziget között jártunk a vízen. Némán.

Aztán a Hold felhőbe bújt.

Hazamentünk.

Azóta le-leszaladok a Duna vizére. Egyszer-kétszer a Szabóval meg a Makk-kal. Néha hárman együtt. Hordjuk a fehér szmokingot.

Ilyenkor ott megy előttünk Fábri.

Meg Radványi. Meg Máriássy. Fábri van közelebb.

 

 

In memoriam Fábri Zoltán

1994. augusztus


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=763