KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gépész

Kovács Marcell

Korunk mazochista mozihőse előszeretettel szerepel ruhátlanul, büszkélkedik ország-világ előtt szenvedése véres nyomaival. Tele a vászon meggyötört testekkel, mindenhol sebek, stigmák, tetoválások, bőrszínben most a kék és a zöld a menő. A gépész zavarodott elméjű címszereplője rekorder az önsanyargatásban. Egy éve tartó álmatlanságát kísérő kóros étvágytalansága csontsovánnyá tette, olyan ijesztően girhes, papírbőrű, szinte már áttetsző figurává, amilyenhez a Hetedikben kiéheztetett múmia óta nemigen volt szerencsénk. És nem elég, hogy pocsék a fizikai állapota, amikor figyelmetlenségével súlyos üzemi balesetet okoz, mintha szellemvasútra váltana jegyet, félelmetes események sorozata következik, valaki vagy valakik az őrületbe akarják kergetni.

A minőségi B-filmekre szakosodott spanyol Filmax stúdió a pszicho-thrillerben és horrorban utazó, szerződést nehezen találó filmesek menedéke. A B-film ma is a régi recepttel dolgozik: a kasszasikerek ismerős motívumaiból építkezik, de akkor működik jól, ha mégis tud meglepetéssel szolgálni. A nálunk – is – hűvös fogadtatásban részesült korábbi Filmax-gyártmány, A sötétség háza a sokadik érzékes filmek divatját lovagolta meg, de valójában Kubrick Ragyogását fogalmazta újra, nem is ügyetlenül. A gépész is csak első ránézésre a korszellem majmolója. A Harcosok klubja, a Mementó és az Álmatlanság keverékének tűnik, miközben a gyorsan elfeledett Útvesztőben sztorijába kafkai paranoiát kever, meg némi oroszos bűnhődés-komplexust. De erős irodalmi indíttatása ellenére száz százalékig filmnyelven beszél. A látomásos elbeszéléshez fincheresen szűrt színek társulnak, szemcsés, stilizált látvány, amely egy sportkocsi fenyegető vörösén kívül kizárólag sötét árnyalatokban játszik. A szereplők keveset beszélnek, a nagyvárosi helyszínek kihaltak, akkor is, ha forgalmas reptéri kávézóban járunk éppen. Mintha a Lynch-féle rémálom Polanski és Roeg szorongásával teljesedne ki. A főhős lelkiállapotát kivetítő, mindenre rátelepedő nyomott hangulat elnyomja a közhelyesen az időben visszafelé keresgélő önnyomozás fals hangjait, és izgalmas személyiségrajzot varázsol a kiszámítható thrillerből.

A csattanóra kihegyezett filmek a megfejtést megismerve legtöbbször már nem érdekesek. A gépész kivétel, megrendítő szenvedéstörténet, amely a csattanót erőltető dramaturgia nélkül lenne csak igazán nagy hatású darab. Mel Gibson fogára való falat.

 

A gépész

The machinist – spanyol, 2004. Rendezte: Brad Anderson. Írta: Scott Kosar. Kép: Xavi Giménez Zene: Roque Banos. Szereplők: Christian Bale (Trevor), Jennifer Jason Leigh (Stevie), Aitana Sánches-Gijón (Marie), John Sharian (Ivan). Gyártó: Castelao / Filmax. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 90 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8204