KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kecskebűvölők

Sepsi László

The Men Who Stare at Goats­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Grant Heslov. Írta: Jon Ronson regényéből Peter Straughan. Kép: Robert Elswit. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney (Lyn Cassady), Ewan McGregor (Bob Wilton), Jeff Bridges (Bill Django), Kevin Spacey (Larry Hooper). Gyártó: BBC Films / Smoke House. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 94 perc.

Miként a Clinton-éra és a koszovói válság az Amikor a farok csóváljá…-val, úgy a Bush-adminisztráció is kitermelte a maga éles nyelvű szatíráit, legyen szó a hátországot a dokumentumfilm védőpajzsa mögé bújva ostorozó Michael Moore munkáiról, a kialakult helyzet karneváli őrületét hangsúlyozó Postalról, vagy a háború abszurditását klasszikus sablonok mentén megéneklő Bőrfejekről. Hasonlóan az inkompetens vezetés és a mindent átható paranoia tragikomédiáját univerzálissá növelő Égető bizonyítékhoz, a Kecskebűvölők is a Coen-testvérek és George Clooney holdudvarából került ki, a rendezői székben a színészként, producerként és forgatókönyv-íróként is évtizedek óta működő Grant Heslovval.

Míg a Kecskebűvölők alapjául szolgáló Jon Ronson-kötet elsősorban többé-kevésbé hitelesített anekdoták és a szerző lazán kötődő epizódokból összeálló nyomozásainak gyűjteménye, a filmverzió továbbra is epizodikus, de valamivel feszesebb narratívába illeszti az eredeti legemlékezetesebb gegjeit, hogy végül még egy antagonistával is megajándékozza nézőjét. Az amerikai hadviselés, a flower power, a new age-es ezoteria és a paranormális képességek kutatásának beteges románca Ronson írásának utolsó harmadában már könyörtelenül sötét – de még mindig fájdalmasan nevetséges – vízióvá alakul, ahol a kollektív elmebajnak köszönhetően a legjobb szándékú (habár végtelenül ostoba) ötleteket is sikerül horrorba illő módon felhasználni – lásd az eredetileg az ellenség megnyugtatására szánt muzsikával végrehajtott kínvallatások példáját. Ezzel szemben – habár az említett motívumot megtartja – Heslov egy pillanatra sem hagyja, hogy filmjét a túlzott valóságközeliség elnehezítse: Barney és az I Love You Song egy poén a sok közül, ahogyan a hippikorszak ideái és az amerikai álom is önmaguk súlytalan és torz paródiájába forduló mítoszok csupán, amelyek lényegében felcserélhetőek a mindkét verzióban oly sokat emlegetett Jedi-kultusszal. A Kecskebűvölők egy olykor húsbavágó könyv talán túlságosan is könnyed interpretációja, mely már-már nihilizmusba hajló cinizmussal vágja el a gordiuszi csomót: nincs mit tenni, már csak röhögni lehet az egészen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10217