KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szép új világok

Az útvesztő

Sokadik nekifutás

Jankovics Márton

A zsarnoki felnőtt-társadalom rémképe mind gyakoribb.

Változnak az idők, és velük együtt változnak a vászonra felkúszó kollektív félelmeink is. Hol vannak már a 70-es évek horrorjainak démoni gyerekei, vagy a Mechanikus narancs erőszakos és érthetetlen szlenget beszélő kamaszhordái? A fókusz mára eltolódott, és a következő generációk elvadulása miatt aggódó szülői nézőpont helyett, a tinédzserek félelmei kapják a főszerepet. Így lett Hollywood egyik jövedelmező exportcikke egy elnyomó felnőtt-társadalom rémképe, mely merev szabályok közé szorítja, kényszerpályára állítja, és puszta eszközzé degradálja saját fiataljait.

Az éhezők viadala nyomdokain járó young adult disztópiák eme divathullámának egyik jellegzetes egyede Az útvesztő is, mely túl sokkal nem járul hozzá a műfaj eszközkészletéhez. A többi trónkövetelőhöz hasonlóan, úgy tűnik, ő is az utánzást tartja a legcélravezetőbb taktikának. James Dashner regényfolyamának és az azon alapuló filmnek az egyetlen figyelemre méltó újítása az in medias res dramaturgia, mellyel minket és a szereplőket betaszít a furcsa és kényelmetlen alaphelyzetbe.

A körülményes expozíciót sutba vágó felütés tehát jól működik, kérdések sorát ültetve el a nézőben: Mi ez az egész labirintus? Miért nem emlékeznek az ideküldött gyerekek a múltjukra? Miféle lények motoszkálnak odakint? Ám ahogy telik az idő, és sorban kapjuk a banálisabbnál banálisabb válaszokat ezekre a kérdésekre, rohamosan lanyhul a kezdeti feszültség is. A film ugyan jó érzékkel hagyja el az alapmű néhány fölösleges elemét, ám azzal, hogy még tovább áramvonalasítja az eleve nem túl komplex karaktereket, végleg kétdimenzióssá teszi őket. A szereplőknek szinte a homlokán villog a felirat, hogy milyen dramaturgiai célra szerződtették őket. Egyre laposabb konfliktusaikba csak a tisztességesen megkomponált üldözési jelenetek visznek némi izgalmat, melyek aztán a folytatásnak szemérmetlenül megágyazó fináléba torkollnak. A nézőt közben mindvégig ugyanaz az érzés gyötri, mint Thomast, az útvesztőbe amnéziásan bedobott főhőst: hogy ezt az egészet már látta valahol.   

  

AZ ÚTVESZTŐ (The Maze Runner) – amerikai, 2014. Rendezte: Wes Ball. Írta:

James Dashner regényéből Noah Oppenheim és Grant Pierce Myers. Kép:

Enrique Chediak. Zene: John Paesano. Szereplők: Dylan O'Brian (Thomas), Will Poulter (Gally), Thomas Brodie-Sangster (Newt), Kaya Scodelario (Teresa). Gyártó: 20th Century Fox / Gotham Group. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 41-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11934