KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akihez beszél a föld

Pápai Zsolt

The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.

 

A sztárszínész Russell Crowe rendezői debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel, mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva. Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes nevezett rendezők örökségének felvállalásában.

A történet hőse a három fiát Gallipolinál vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak, színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt (a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12347