KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Kránicz Bence

Erdélyi sci-fi

Az első erdélyi képregényhavilapként határozzák meg alapítói a Fantomatikát, amely az idei év legizgalmasabb magyar nyelvű képregényes kezdeményezése lehet. Szabó Kriszta és Sárosi Mátyás megunták, hogy Erdélyben alig kapni képregényt, a magyar megjelenések elvétve jutnak el hozzájuk, így aztán saját sorozatot indítottak. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy volt persze Erdélyben magyar nyelvű képregény, legkivált a Napsugár gyerekújság és Rusz Lívia munkái juthatnak eszünkbe. A Fantomatika viszont nem kisiskolásoknak szól, inkább az európai sci-fi szép hagyományait eleveníti fel (a lap címét is Stanisław Lemtől kölcsönözték a szerkesztők).

Távlati terv a tehetséges magyar alkotók felkarolása, de az első történetet a szerkesztők jegyzik. Magyarországi olvasóként a felvezetésben nem is a bolygóközi romantikus sztori ígérete fogott meg, hanem az a szellemes megoldás, ahogy az itthon gyakorta emlegetett, számos elemében hamis Erdély-képpel eljátszik a történet. Paraszti környezetet ismerünk meg, mezőn heverésző, csillagokat bámuló erdélyi legény a főhősünk – néhány oldal után majdnem elcsüggesztett az egyoldalú és sematikus ábrázolás. Ám mindez, szerencsére, csapda. A folytatás meglepetéseit nem árulnám el, legyen elég annyi, hogy filmes párhuzamként A falu ugrott be.

Sárosi Mátyás rajzaiban még nem forrt egységbe az eltérő stílusvilágok hatása: erős fények vetülnek a holtsápadt arcokra, különböző festési technikákkal felvitt hátterek, kollázsszerű kompozíciók teszik sűrűvé, egyúttal nehezen megragadhatóvá a látványt. Sárosi mintha minden tehetségét bele akarta volna zsúfolni az első számba. Ez a telítettség nem is áll rosszul a történetnek (elvégre abban fenekestül felfordul a főhős élete), de némi visszafogottság jót tenne a rajzoknak, ahogy az is, ha a világszépnek kikiáltott hősnő a rajzokon is vonzó lenne.

A Fantomatikára kisebb hibái ellenére is érdemes odafigyelni. Úgy tűnik, az erdélyi magyar sajtó szívesen foglalkozik a lappal, az alapítók pedig a magyarországi terjesztésről is gondoskodtak, úgyhogy reméljük, sikerül fenntartható és hosszú életű vállalkozássá fejleszteni a magazint.

Fantomatika 1. Színes, puhafedeles, 36 oldal. Kiadó: Fantomatika.

 

Francia sci-fi

A képregénypiacra még a könyvesnél is fokozottabban igaz, hogy szinte kizárólag a kortársak találnak olvasóra, éppen ezért örömteli, hogy a Nero Blanco Comix legalább néhány francia alapművet elérhetővé tesz. A Barbarellát mai szemmel olvasva az tűnik fel, hogy a hatvanas évek szexuális forradalmának művészi lenyomatai mintha merészebbek lennének, mint a 2010-es évek popkultúrájának hasonló termékei. A csúcs minden értelemben az, amikor a hősnőt egy embernagyságú szexrobot próbálja halálos orgazmusba kergetni, de a vadul kanyargó cselekményben se szeri, se száma az efféle pajzán kalandoknak.

A címszereplő a felütés szerint szerelmi csalódás miatt indul bolygóközi felfedezőútra, de a történetről nincs értelme többet beszélni, az ugyanis teljes sületlenség. Az eseményeket inkább a szürreális álomlogika szervezi, és egy másik fontos korabeli társadalmi jelenség, a pszichedelikus kábítószerek hatásáról árulkodnak. A Barbarellát akkor olvassuk helyesen, ha hagyjuk magunkat sodródni a történésekkel, és ámulunk a felbukkanó furcsa figurákon, akik közül talán a fenséges, vak angyal, Pygar a legemlékezetesebb. Az író-rajzoló, Jean-Claude Forest is inkább a karaktertervezésnél érezhette magát elemében, a díszletek, hátterek sematikusak vagy jelzésszerűek. A Barbaralla színesben lenne igazán lenyűgöző, ám akkor talán túl sok lenne az inger, a sztori így is könnyen fárasztóvá válik. Azért megértjük, Forest képregénye miért kavart botrányt megjelenése idején, 1962-ben – a kikapós hősnő visszahozni nem, csak felidézni tudja azt a kort, amikor a műalkotások még társadalmi felháborodást tudtak kelteni. A magyar kiadással szemben egyetlen apró kifogással élhetünk: fájóan hiányzik belőle a képregényt kontextusba helyező tanulmány vagy utószó.

Jean-Claude Forest: Barbarella. Fekete-fehér, puhafedeles, 72 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13441