KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vénusz szépségszalon

Vincze Teréz

 

Audrey „Amélie” Tautou – a művészmozik serény filmrajongói között van-e, ki e nevet nem ismeri? Sőt, megkockáztatom, a hír már a multiplexek látogatóihoz is eljutott: miszerint van a franciáknak egy saját, őzike szemű Audrey Hepburnjük, aki Jeunet filmjével, az Amélie csodálatos életével körülbelül úgy robbant be a világsztárok közé, mint a másik Audrey pontosan 50 évvel ezelőtt a Római vakációval az Oscar-díjosztásra. Most pedig megérkezett a magyar mozikba Audrey Tautou első filmje is! Bizonyára ez az a mondat, ami A Vénusz szépségszalon című 1999-es francia film reklámkampányában manapság a leghatékonyabban alkalmazható, mindamellett némileg félrevezető. Tautounak a filmben nyújtott alakítása – melyért megkapta a legkiemelkedőbb új tehetségnek járó francia César-díjat – valóban kedves és szívmelengető, de véleményem szerint nincs dobogós helyen a film erényeit tekintve. Ez persze azt is jelenti, hogy az erények számosak és meggyőzőek.

Kicsit aggódva írom le – lévén a mai magyar filmkritikai közbeszéd kifejezetten „nem-telen” jellegű –, hogy itt egy pompás női filmről van szó. Egy női rendező (nem ettől női film!) rendkívül érzékenyen, gyarlóságukban is szerethető, emberi (női) figurákat teremt (közeledünk a női filmhez) úgy, hogy – bár felvillantja a sztereotípiákat (a nimfomán férfisanyargató, az exhibicionista, az apafigurát kereső melegszívű naiva) – lehetőséget teremt a szereplők tipikusan nőies vágyaival és álmaival való nézői azonosulásra, melyektől alkalmanként a romantika sem áll távol (női film!). A forgatókönyvet is részben jegyző filmrendezőnő, a remek főalak (Nathalie Baye) és a kiváló mellékszerepek mögé merész neonrózsaszínekből és neonkékekből babaház-atmoszférát varázsolva bizonyítja az esztétikai machiavellizmus alapszabályát: a jó cél szentesíti az eszközt. (Egyébként a női filmek nem csak nőknek szólnak!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2344