KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Gárdos Éva: Amerikai rapszódia

Home, home

Mátyás Péter

Az Amerikában élő ismert vágó, Gárdos Éva életének legszemélyesebb élményeit meséli el első játékfilmjében.

 

Kierkegaard egy helyen olyan beduinról beszél, aki a sivatag közepén sátrában kuporog, nem lát maga körül egyebet, csak homokot, és nem érzi meg, hogy az üdítő forrás ott van a sátrában, a homokréteg alatt. Az üdítő forrás bennünk van, a választásra kényszerülő egyén e választások során önmagából merít, önmagát is formálja. Az Amerikai rapszódia a meghitt emlékezés, a bensőséges vallomás, a drámai szembenézés filmje lehetett volna. Tinédzser hőse identitását keresi, miközben választania kell két anya, két család, két haza között.

1950-ben Magyarországon a kommunista elnyomás idején egy család elhatározza, hogy nyugatra szökik. A szülők az idősebb gyerekkel együtt kalandos körülmények között átjutnak a határon. Fiatalabb, néhány hónapos lányukat egy felbérelt nőnek kellene kicsempésznie az országból. A terv meghiúsul, a csecsemő itthon marad. Zsuzsa vidékre kerül nevelőszülőkhöz, akik nagy szeretettel gondoskodnak róla, saját lányukként nevelik. A család közben Los Angelesbe érkezik, és beilleszkedik az amerikai életformába. Öt évvel később a nemzetközi Vörös Kereszt segítségével a család újra egyesülhet. Zsuzsa nagymamája tulajdonképpen ellopja unokáját a nevelőszülőktől, akiket igaziként szeret, és felteszi a kislányt egy repülőre. A magyar faluból a kaliforniai kertvárosba érkező Zsuzsa idegennek és otthontalannak érzi magát, érzései Magyarországhoz, vérségi kötelékei viszont új hazájához kötik. Tíz évvel később immár rebellis kamaszként melegséggel és nosztalgiával emlékezik vissza gyermekkorára. A helyét kereső, önmagában bizonytalan Zsuzsa visszarepül Budapestre, hogy szembesüljön emlékeivel, megérthesse szüleit, és megtalálja önmagát.

Az íróként és rendezőként most debütáló Gárdos Éva életének legszemélyesebb élményeit és ellentmondásait ruházta át hősnőjére. A magyar gyökerekkel rendelkező, de a hatvanas évek Amerikájában élő kamaszlány elveszettnek érzi magát. Rockzenét hallgat, cigarettázik, csókolózik – önállóságra vágyik, és önmagát keresi. Anyja szeretné bepótolni az elveszett korai éveket, ezért túlzott szigorral vigyáz lánya erkölcsére, korlátozó intézkedésekkel, „kijárási” tilalommal bünteti őt. Az egyik meghökkentő, pszichológiailag megalapozatlan jelenetben a kommunista börtönök elől elmenekült anya bezárja „eltévelyedett” lányát a szobájába, az ablakokra pedig lakatosokkal vasrácsot szereltet fel. A szabadság földjén, választott hazájában ez enyhén szólva nem tipikus. Nincs szerencsénk a film befejezésével sem, amikor a hazatérő Zsuzsa rátalál önmagára és anyjára. A két nő egy szimbolikus kerítés két oldalán sétálva kölcsönösen megérti a másikat, megbocsátanak egymásnak. Az érzelmi katarzist a múltról és az önmegvalósításról szóló lapos és felesleges párbeszéd megsemmisíti, a jelenet túlságosan mesterkélt lesz.

Ennél is nagyobb problémát jelent a magyar valóság ábrázolása. Az ötvenes évek sztálinista típusú diktatúráját mindössze néhány pártvezetõ falra függesztett fotója és egy úttörőcsapat éneklő felvonulása jelzi. A kis Zsuzsi egy tágas és lakájos falusi házban tölti gondtalan gyermekkorát, születésnapján pedig csirkecomboktól, savanyúságtól és süteményektől roskadozik az ünnepi asztal. A rendezőnő a későbbiekben sem riad vissza a gulyáskommunizmus képi toposzainak ábrázolásától, a fejkendős, takaros vidéki asszonyoktól kezdve a három cigányprímásig, akik a talpalávalót húzva követik a Margitszigeten unokájával sétáló nagymamát. Ezt az operettvilágot erősíti a film zenei anyaga is. A napfényes Kalifornia konzumkultúráját a Beach Boys és Elvis Presley képviseli, a cigánydalokat viszont a mai kor igényeihez hangszerelve Sebestyén Márta tolmácsolja, az úgynevezett „világzene” címkéje alatt.

Az Amerikai rapszódia magyar alkotói és vonatkozásai ellenére ízig-vérig amerikai film. Gárdos saját hagyományait áthangolva és módosítva azonosul a nyugati kommersz kultúrával. Cselekményvezetési technikája kiszámítható, a sajátságost ismerős formákban adja elő, így semmiféle olvasási nehézséget nem támaszt. Ez a jól kozmetikázott, ámde hamis, valószínűtlenül színes világ csak az ismeretterjesztő brosúrák hitelességével rendelkezik. Lehet, hogy a rendező- és hősnő hazatalált, de ez a haza tőlünk messze van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2522