KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bal lábam

Hegyi Gyula

 

Az ír film sorsa pontosan jelzi, hogy egy kis nemzet filmművészete nem pusztán a sokat emlegetett nyelvi akadályok miatt kerülhet gettóhelyzetbe. Az írek angolul beszélnek (legalábbis nagyjából...), legjobb íróik az egyetemes angolnyelvű irodalom élvonalába tartoznak, az ír film azonban a világnyelv birtokában is igazi Hamupipőke. 1989-ben az Ír Köztársaságban összesen két hazai filmet mutattak be, és magára erre a tényre is csak azért figyelünk fel, mert a két film egyike az Egyesült Államokban váratlan sikert eredményezett. A Bal lábam című filmet nem fogadták el cannes-i vetítésre, sikertelenül jelölték az Európai Filmdíjra is, és az európai filmesek által gyakran lenézett amerikai kritikusok fedezték fel szívszorító emberi értékeit és tiszta esztétikumát. Ilyen is van: minden előítélet alaptalan.

A történet nyomorék hőse egy dublini katolikus proletárcsaládban nő fel, egyfajta szeretetteljes lenézés, fogyatékosságának szánakozó elviselése közepette. Aztán kiderül róla, hogy bal lábával – egyetlen „működő” végtagjával – tehetségesen fest, sőt, könyvet is ír: olyan társasági és anyagi sikert eredményezve, amelyet proletár környezetében a külsőleg egészségesek sem remélhetnek maguknak. Még csak nem is afféle földi szent, hiúság, féltékenység is dolgozik benne, és rendesen iszik is, mint a legtöbb ír férfiember. A szép és emberi történet nagyon egyszerű eszközökkel elevenedik meg a filmen. Minden érzelgősség nélkül, tisztán és rokonszenvesen. Filmtörténet atlaszunkon újabb fehér folt szűnt meg: az ír filmre is érdemes figyelni. Annyit azért nem árt megjegyezni, hogy az amerikai filmsajtó szerint a Bal lábam olcsó film volt, hiszen csak 3 millió dollárba (jó kétszáz millió forintba) került.

Ez pont annyira olcsó Los Angelesből, mint amennyire drága Budapestről nézve. A film viszont egyszerűen nagyszerű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4051