KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A majmok bolygója

Kövesdi Rózsa

 

Először próbaképpen (?) négy évvel ezelőtt, stílusosan a Filmmúzeumban mutatták be a már akkor is tízéves filmet. Az idő azóta is a filmnek dolgozik, forgalmazásunkat tehát még a további késés ellenére sem érheti szemrehányás.

A forgatókönyv Pierre Boulle magyarul is megjelent regénye alapján készült, alapos átdolgozással, de a swift-i alapötlet érintetlenül hagyásával. A főhős és két társa itt űrhajótörést szenved és egy fejetetejére állított világba csöppen, ahol a majmok a felsőbbrendű értelmes lények, ők uralkodnak az értelem nélküli, néma és védtelen emberek, a „vadállatok” fölött. A szerepcsere biztos módszerként működik. Segítségével éri el a rendező, Franklin J. Schaffner, hogy a megszokott jelenségek ne csak értelmileg, de képileg is sokkolóan hassanak. Egy hajtóvadászat, ahol a majmok a vadászok és az emberek a vadak, egy villanásnyi jelenet a természetrajzi múzeumban, ahol a főhős a kitömött emberben űrhajós társára ismer, egy hitvita, ahol az inkvizitor és az eretnekek egya-tor és az eretnekek egyaránt majmok, nemcsak végletesen fokozzák fel a gondolati hatást, de ugyanakkor csaknem hitelessé teszik az értelmes majmok cselekedeteit is. Zaius professzor – úgy is, mint a tudomány hivatalos őre, úgy is, mint a majomhit konok védője –, minden szempontból meggyőző. Korlátoltnak tetteti magát védekezésből, mert valójában egyedül ő tudja a bolygó szörnyű titkát, amelyet a többiek nem tudhatnak meg. A jövő védelmében ezért gátolja teljes meggyőződéssel a tudomány haladását, ezért bélyegzi eretneknek mindazokat, akik megindulnak az igazság felé vezető úton. És ezért hirdeti ellentmondást nem tűrve a majmok tanát: minden teremtmény közül csak az ember gyilkol kapzsiságból és szórakozásból, mert ő a halál igazi hírnöke. Már csak a vég lehet hátra (s ezt a rendező páratlanul szellemes képi ötlettel oldja meg); a titokra fény derül, a főhős reményei szertefoszlanak, maradnak a majmok.

A sci-fi filmek legsebezhetőbb pontja általában a gyorsan avuló kelléktár. Itt a legfőbb díszlet a lenyűgöző táj. A jelmezek és a színészek – majom-maszk mögött vagy anélkül – egyaránt kitűnőek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7372