KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transamerica

Hungler Tímea

Transamerica – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Duncan Tucker. Kép: Stephen Kazmierski. Zene: David Mansfield. Szereplők: Felicity Huffman (Bree), Kevin Zegers Toby), Fionnula Flannagan (Elizabeth), Elizabeth Pena (Margaret). Gyártó: Belladonna Production. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Lett légyen homo-, bi- vagy transz-, az átlagostól eltérő szexuális orientáció taglalása mindig is vesszőparipája volt a filmeseknek. A témával foglalkozó mozik tanulsága leggyakrabban ugyanaz, és összefoglalható a „te is más vagy, te sem vagy más” örök igazságában – nem kivétel ez alól Duncan Tucker Transamerica című filmje sem. Az említett opusz mégsem tekinthető politikailag korrekt tucatárunak, mely nem csupán a film szellemes párbeszédekkel tarkított forgatókönyvének, de a főszerepet alakító „született feleségnek”, a színészi teljesítményéért Golden Globe-díjjal jutalmazott Felicity Huffmannak is köszönhető.

A színésznő által megformált karakter, Bree transzszexuális nő, vagyis olyan biológiai értelemben vett férfi, akit női lélekkel vert/áldott meg a sors – teljes átalakulásának épp a közepén tart: lelkileg már majdnem készen áll, a végleges korrekciós műtét, ivarszerveinek eltávolítása azonban még várat magára.

Gondos sminkelés és öltözködés, hangképzés, állandó pszichoterápia, no meg az új életre való izgatott készülődés teszik ki hős/nőnk mindennapjait, aki művelt, diplomás, életszemléletét tekintve pedig kicsit konzervatív: kifejezetten kedveli és elvárja, hogy a társkapcsolatokban minden, a hagyomány szerint a nőknek kijáró figyelmet és tiszteletet megkapjon a másik nemtől.

A múlt azonban kísért – egy szép napon kiderül, hogy ifjúsága egyetlen „leszbikus” kilengésének következményei is voltak: fia született (Kevin Zegers), aki éppen arra vár, hogy apja – tekintettel a rokoni kötelékre – kihozza a New York-i fogdából, ahová kábítószer birtoklásért és prostitúcióért került.

A mozi címe tehát kettős értelemben veendő – nem csupán Bree transzformációjára utal, de arra az Amerikát átszelő útra is, melyet az anya/apa és fia egy klasszikus filmes zsáner, a road movie keretein belül tesz meg Los Angeles felé tartva.

A film báját a lelki tapogatózás, a másik kóstolgatása, a formálódó viszony adja – a helyzet mindkét főszereplőnek új, a fiú ráadásul dezinformált, sem azzal nincs tisztában, hogy az úton mellé szegődött nő eredetileg férfi, sem pedig azzal, hogy biológiai értelemben véve az apja.

Duncan Tucker Transamericája az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a biztosnak hitt határok képlékeny voltáról, a sebezhetőségről, a társigényről szól, no meg azon eleget nem hangsúlyozható üzenetről, mely mindezeket közös nevezőre hozza: „te is más vagy, te sem vagy más.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8611