KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Underworld: Vérözön

Hegedüs Márk Sebestyén

Underworld: Blood Wars – amerikai, 2016. Rendezte: Anna Foerster. Írta: Kyle Ward és Cory Goodman. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Kate Beckinsale (Selene), Theo James (David), Lara Pulver (Semira), Charles Dance (Thomas), Tobias Menzies (Marius). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Len Wiseman 2003-as Underworld-ja nekünk, magyar nézőknek leginkább azzal vált emlékezetessé, hogy egyaránt szerephez jutott benne Görög Zita és a hármas metró. A népszerű akcióhorrornak azóta nem kevesebb, mint négy folytatása született, a legfrissebb epizódot, a Vérözönt látva azonban meg kell, hogy állapítsuk, hogy az évek során ez az eredetileg sem túl színvonalas franchise is csak visszafelé volt képes fejlődni. Immár nemcsak a minőség romlott, de az előző részeket ideig-óráig élvezetessé tevő műfaji elemek is a felismerhetetlenségig erodálódtak.

A sorozat nyitódarabja egy eredetinek semmiképp sem nevezhető, de határozottan piacképes műfajkevercset kínált a nézőknek: Wiseman filmje alapvetően a Rómeó és Júlia főbb fordulatait emelte át egy vámpírok és vérfarkasok örökös harcáról szóló történetbe, a románc és a horrormotívumok mellett azonban a Mátrix- és a Penge-filmek stílusát imitáló akciófilmes vonások is kiemelt szerephez jutottak. Ebből az ötödik részre nem maradt más, mint a máz, az öncélú tobzódás a mára divatjamúlt cyber-gótika leginkább közhelyes képeiben. Ezen felül a film nemhogy érzelmeket, de épkézláb motivációkat sem képes felmutatni, a korábban hangsúlyos horrormotívumok, fantasztikus elemek pedig vagy végletesen degenerálódtak, vagy teljességgel háttérbe szorultak (jóllehet a vámpírok érzékenyek a fényre, de soha nem harapnak meg senkit, a vérfarkasok pedig hatékonyabb harcosnak bizonyulnak az átalakulásuk előtt). Az alkotók ráadásul olyan buzgón igyekeztek megágyazni a következő folytatásnak, hogy a 90 perces játékidő végére gyakorlatilag semmivel nem kerülünk közelebb az expozícióban felállított konfliktusok megoldásához. Igaz, egy ilyen ihlettelen filmnél ezért már végképp felesleges reklamálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13047