KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Monty Python Repülő Cirkusza

Angol dada

Takács Ferenc

A Monty-szöveg már itt van, a kép is jöhetne utána.

 

Amikor vagy huszonöt évvel ezelőtt először láttam Londonban a Repülő cirkusz néhány epizódját – és ez már akkor is nosztalgikus repríz volt, hiszen a tévésorozatot és az egész Monty Python-heccet a hatvanas évek szülték –, nem gondoltam volna, hogy ebből egyszer Magyarországon is lesz valami. Ez a csodálatosan iránytalan marháskodás és elvszerűen agyalágyult semmitmondás ugyanis elsősorban nyelvi természetű ügy volt, az angolok hétköznapi érintkezésének, jól formált és általában olajozottan működő nyelvi szertartásformáinak – és ezek média-beli közhelyes megjelenítési formáinak – lidércesen pontos felidézésén alapult. Egyben mindezeknek a szétpukkasztása volt az egymásba omló poénok, a képből ki-be tolató, egymást össze-vissza keresztező jelenet-elemek és cselekményszálak populár-dadaista karneválja révén. Ráadásul ennek a viccorgiának volt valami megjátszottan gyermeteg camp jellege is: a csapat – Karinthyval ellentétben – a humorban is ismert tréfát, nem volt olyan rossz nyelvi poén, amely ne lett volna elég jó nekik.

De aztán a későbbi nagyfilmekkel, elsősorban a Gyalog-galopp-pal, majd a többivel a Monty Python-humor valahogy beszivárgott hozzánk, újabb időkben pedig a Holló Színház tett kísérletet, s voltaképp sikerrel, részben az eredeti anyag, részben az általánosabb értelemben vett montypythonizmus meghonosítására. Így lassan rászoktunk, sőt rákaptunk a dologra.

Most Szentgyörgyi József, aki fordításszövegeiben már sokszor bizonyságot adott nyelvi erejéről és hajlékony humoráról, lefordította az eredeti első sorozat epizódjainak a szövegkönyvét vagy – mondjuk így – „irodalmi forgatókönyvét”. Kitűnő munkát végzett: az anyag – az elkerülhetetlen veszteségi hányadot leszámítva – átjött, él és hat magyarul. Ami egyszerűbben fogalmazva így hangzik: lehet rajta nevetni sokat. Jó harmincegynéhány év után a Monty Python végre igazán megérkezett hozzánk, s ahogy a könyvet lapozgatom, az az érzésem, hogy marad is egy darabig.

 

Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin: Monty Python repülő cirkusza * Se hang, se kép. Első kötet. Szentgyörgyi József fordítása. Budapest: Cartaphilus Kiadó, 2000.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3275