KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: John Gielgud (1904–2000)
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Filmek fakamerával Paradoxonok Szőke Andrásról
• Reményi József Tamás: Szőke-körkép Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele
• Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt Beszélgetés Gulyás Gyulával
• Gervai András: Bartók-kozmosz Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Varga Balázs: Sok rövid sokra megy Mediawave tizedszer
• N. N.: Mediawave 2000

• Schubert Gusztáv: A vad szem Gladiátor
• N. N.: Peplum-filmek
• Beregi Tamás: Róma virtuális öröksége Gladiátorok a számítógépen
• Varró Attila: Szebb tegnap Hongkongi filmtriád
• Barabás Klára: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Tamás Amaryllis: A sötétség gyermekei Beszélgetés Léos Carax-szal
• Borkesz Andrea: Lex film vagy nem lesz film? Visegrádi filmtörvények
MULTIMÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Új idők új dalnokai Virtuális sztárok
• Vasák Benedek Balázs: A technika rítusa Jancsó CD-ROM
• Muhi Klára: Az aranyfej tükröződése Mozgóképtár
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az érzelmek színe Michelangelo Antonioni: Írások, beszélgetések
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Stílgyak Életbevágó
• Bakács Tibor Settenkedő: Légy Tilos! Pol Pot megye punkjai
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: A kilencedik kapu
• Kis Anna: A repülés elmélete
• Pápai Zsolt: A bűnös
• Köves Gábor: Ég velünk
• Varró Attila: Pitch Black – Huszonkét évente sötétség
• Mátyás Péter: Péntek esti gáz
• Hungler Tímea: A múzsa csókja
• Vidovszky György: Az én házam, az én váram
• Máriássy Vanda: Tűzforró Alabama
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling II.

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kérdés

Urbán Mária

 

A kérdés – „la question” – így nevezték franciául az inkvizíció vallatásait, ahol a hóhér kérdezett. Henri Alleg, a Demokratikus Algír volt szerkesztője ezen a címen adta ki könyvét 1957-ben, s már a címmel a francia ejtőernyősök módszereit jellemezte.

A kommunista szerkesztőt, a köpcös, szemüveges gyerekarcú intellektuelt magas, erős, szőke, brutális fickók „kérdezik”. Verik, rugdossák, lábtól felakasztják, vízzel, árammal, igazságszérummal vallatják, elévezetik agyon-kínzott barátját, a fiatal tanársegédet... De a film nem marad meg, a könyv kínzásokat és érzéseket regisztráló naplójánál, megmutatja a kétségbeesett feleségeket, s a polgári hatalmak tehetetlenségét, amint az ejtőernyősök vigyorogva kijátsszák a rendőrfőnököt, és szimpla trükkökkel csapják be az emberi jogok nevében vizsgálódó kehes öregurat. Rendes börtönbe kerülve, a szerkesztő bevádolja kínzóit, de semmit sem tud bizonyítani – ekkor írja meg könyvét, amelyben világgá kiabálja a világ szégyenét.

A nemzetközi felháborodás megmentette Alleg életét, könyvét Franciaországban betiltattak. Húsz év múlva francia film készült belőle. Nem tudni, miért? Nemzeti önvizsgálatnak nem tarthatjuk, mivel mindenért az ejtőernyősöket teszi felelőssé, a rajtuk kívüli erők kissé ostobák, bürokratikusak, de tisztán állnak. Szólhatna a film Alleg esete kapcsán, a világon azóta is történő hasonló esetekről. Ehhez viszont túlságosan személyhez kötött, a célok pedig, amikért a hős szenved, túl általánosak, közhelyszerűen magától értetődőek. Az egész tanmese sematikus, az ábrázolásmód direkt és naivan naturalista. És legalább ilyen naiv a film hite is: a dolgok kimondása, a könyv megjelenése, mint végcél. Amikor fellélegzünk: „Mégiscsak van igazság!” – érzésünk nem sokban különbözik attól, ahogy a krimik s kalandfilmek hőseinek drukkolunk. A valódi politikai töltést nélkülöző film végső soron egy nem js túl jól sikerült kalandfilm izgalmaira s élményére zsugorodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8058