KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eden Lake – Gyilkos kilátások

Tosoki Gyula

Eden Lake – brit, 2008. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Kelly Reilly, Michael Fassbender, Tara Ellis. Forgalmazó: Budapest Film. 91 perc.

Nem tûnik elvetélt ötletnek A Legyek Ura Goldingjának és a Hajtóvadászat öregekre Buzzatijának a világát a nyolcvanas évek campus-horrorjainak a dramaturgiájával beoltani, és mindezt a kortárs borzalom-mozik brutáleffektjeivel felturbózni. A debütáns James Watkins rendezõ is így gondolta, amikor egy jegyesség elõtt álló szerelmespárt tizenéves újbarbárok közé helyezett.

Jenny és Steve a civilizációtól távoli bányató mesés plázsán keresi a felüdülést. Jóllehet sok jel arra utal, hogy forduljanak vissza, õk ezt nem teszik meg, és hamarosan gyilkos indulatokkal teli kamaszokkal akadnak össze. A rendezõ patikamérlegen méri a feszültséget az elsõ összecsapásig, és kiváló munkát végez; a játékidõ elsõ harmadában csak az jelent kisebb gondot számára, hogy megteremtse az azonosulást a macsó mód makacs Steve-vel.

Ezután viszont már nehezebben boldogul a direktor. Nagyon megnehezíti a saját dolgát azzal, hogy korán beindítja a terror gépezetét, hiszen kemény feladat egy teljes órán át folyamatosan emelni a feszültséget, ráadásul az egyre sokkolóbb jelenetek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a filmet önnön paródiájába fordítják át. Ezt ugyan végül is sikerül elkerülni, de számos jelenet (leginkább az „élõ fáklya”-epizód) hatástalan marad, mivel a fokozás kényszere érzõdik rajta. Mindez érdektelenséget szül a nézõben, annak ellenére, hogy a thrillernek induló film fokozatosan horrorrá gorombul.

Talán éppen ez a baj: Watkins nem tisztázta magában a célját. Azt, hogy életszagú és társadalomtudatos thrillert vagy irracionális rémmozit kíván-e forgatni. Önmagában véve az nem probléma, hogy a kezdetben eviláginak tetszõ figurák idõvel földöntúli gonoszságokat követnek el – a nagy gond az, hogy a rendezõ akkor is ragaszkodik a szereplõk valószerûségének (de legalábbis evilágiságának) a hangsúlyozásához, amikor a cselekedeteik már valószerûtlenek. És éppen emiatt lesznek ezek az alakok kevéssé hihetõek.

Az ellenpontozó szerkesztés viszont jól áll a filmnek (lásd a bemutatott események és az eredeti cím kapcsolatát; a figurák hol áldozat-, hol pedig mészáros-szerepbe helyezését; vagy a kristálytiszta tóban fürdõzés és a trutymóban megmártózás kontrasztját). Az utolsó felvonás sem rossz a szõrmentén odavetett tanulsággal és a nyitott befejezéssel.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10590