KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mosás, vágás, ámítás

Parádi Orsolya

De vrais mensonges – francia, 2011. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Gilles Henry. Zene: Philippe Eidel. Szereplő: Audrey Tautou (Émilie), Nathalie Baye (Maddy), Sami Bouajila (Jean), Stéphanie Lagarde (Sylvia). Gyártó: Les Films Péllias. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 101 perc.

Habkönnyűnek szánt francia vígjáték, amelyben Audrey Tautou butácska fodrásznője saját hazugságainak hálójába gabalyodik, és gabalyít másokat. Egy névtelen szerelmeslevéllel kezdődik minden, melyet Émilie a szalonjában mindenesként dolgozó Jeantól kap. Ezt elküldi még mindig vonzó, de boldogtalan anyjának, hátha felderül tőle. Jean mellesleg a Berkeley-n végzett nyelvész, és amikor ez kiderül, Émilie annyira frusztrált lesz, hogy kirúgja. Ám anyja addigra bezsong, ezért Émilie megkéri a férfit, játssza el a titkos imádó szerepét, és ezzel szerelmi háromszöggé alakul a történet.

A Vénusz szépségszalont idéző, dél-francia tengerparti fodrászüzletben játszódó komédia egészen kellemes nyár eleji szórakozás lenne, ha karakterei nem lennének szélsőségesen bugyuták. Az első félórában mintha a szemünk káprázna az életidegen figuráktól. Tautou-ból Pierre Salvadori rendező hozott már ki felszínes szélhámosnőt a Drágaságomban, ám azt a félvilági élet pikantériája még elvitte valahogy. Új filmjének női főhőse azonban gyáva és szánalmas egyszerre, és jellemfejlődéséről nehéz lenne ódát zengeni. Az André Téchiné AIDS-drámájából és A belső körből ismert Sami Bouajila karaktere pedig bamba, bocsánatkérő mosollyal kénytelen hagyni, hogy álmai nője alázza, bár játéktere nagyobb. Amikor végre megelégeli a csikicsukit, és felvállalja a prostituálódást – pénzért elmegy bájvacsorázni a mamával, közben megküzd magával –, végre valami emberit láthatunk. Olyan az egész, mint Tautou filmbeli nyaktetoválása: rózsának szánták, de inkább égési sérülésre hasonlít. Ez az Émilie fényévekre van Amelie-től.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10678