KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Akira Kurosawa: Álmok

Géczi Zoltán

Dreams – amerikai–japán, 1990. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Akira Terao, Mitsuko Baisho, Martin Scorsese. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

Az Álmok Kurosawa legszemélyesebb munkája, vérbeli szerzői mozi, egyedülálló zárvány a jidaigeki-zsáner nagymestereként méltatott direktor életművében. A nyolc rövidfilmből felépített mű forgatókönyvét több japán stúdió is visszautasította (hiába a nemzetközi szakma respektje, Kurosawát élete végéig ellentmondásos alkotóként könyvelték el hazájában), így az elkeseredett rendező Steven Spielberghez fordult, aki amerikai forrásból kalapozta össze a költségvetést. A forgatás nyolc hónapot vett igénybe; a filmkészítés technikai oldalát is behatóan ismerő, az új eszközök iránt mindig fogékony Kurosawa kedve szerint pepecselhetett a kamerákkal és a lencsékkel, hogy kompromisszummentesen vihesse vászonra vízióit. A tematikus, a rendező álmait megörökítő film velejét a művészi érzékkel és perfekcionista alapossággal megkomponált képköltemények adják, a dialógusok ritkásak, a háborús traumák és keserű bűntudat által uralt narratíva (amelyet már-már szentimentálisan tökéletes természeti képek oldanak) csupán ministrál a látványhoz. Bár Kurosawát fekete-fehér filmjei miatt szokás elsősorban tisztelni, a direktor rendkívüli esztétikai érzékkel bánt a színekkel: a nyitó epizód életerőtől kicsattanó, tarka természetábrázolása, a hóvihar-szegmens sivár fehérsége, vagy a Martin Scorsese szereplésével forgatott Vincent Van Gogh-szekvencia impresszionistáktól kölcsönzött palettája markáns arculatot ad a rövidfilmeknek. Ugyanakkor a rendező lelkiismeretes alkotóként tiszteletben tartotta a néző érzéseit: a komor témák után következő záróakkord (A vízimalmok faluja) bölcs derűje valódi zen-pillanat, az élet örök körforgásának szépségesen szelíd metaforája.

Kurosawa kései filmje financiális szempontból kudarc lett, s kritikai téren is csak mérsékelt sikereket aratott; reménykedjünk benne, hogy 22 évvel a bemutató után a filmművészet hívei már képesek értékelni eme szimbólumokban gazdag misztériumjáték szofisztikált csodáját.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11133