KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meteora

Jankovics Márton

Metéora – görög, 2012. Rendezte: Spiros Stathoulopoulos. Írta: Asimakis Alfa Pagidas. Kép: Spiros Stathoulopoulos. Szereplők: Theo Alexander (Theodoros), Tamila Koulieva (Urania), Giorgos Karakantas (Furulyás), Dimitris Hristidis (Szerzetes). Gyártó: Poliplanity Productions / Essential Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 82 perc.

 

Hogy Erósz a legnagyobb bajkeverő az istenek közül, azt már az ókori görögök is pontosan tudták. Hatalmát jelzi, hogy még az Olümposzt sóval felhintő kereszténység legaszketikusabb válfajainak sem sikerült őt nyugdíjba kényszerítenie. Ha épp úgy tartja kedve, akár kopár szurdokokon és robosztus kolostorfalakon is könnyedén átlibben, hogy egy mozdulattal romba döntsön teljes életeket, ám közben új, szabadabb távlatokat nyisson a romok fölött.

A Meteora ennek a kettőségnek gyönyörű példázata, egy ortodox szerzetes és egy apáca érzéki románcán keresztül mutatja be a szexuális vágy romboló és felszabadító erejét. Egy ilyen pikáns téma általában könnyen megadja magát a dagályosság vagy az öncélú provokáció csábításának, de Spiros Stathoulopoulos filmje szerencsére távol tartja magát az effajta tévutaktól. Nem olcsó érzelmeket árul, és nem is harsányan ítélkezik, inkább megpróbálja alázatosan feltárni a különös szerelmespár legapróbb lelki rezdüléseit. Csendes, tétova, megbicsaklott gesztusokban feszülnek egymásnak a testet megzabolázó vallási rítusok és a mindent elsöprő testi vágy. Az ég felé törő kopár sziklák szinte erőlködés nélkül szívják fel a szimbolikus tartalmat, a lenyűgöző „holdbéli” táj tűpontosan ábrázolja a tiltott érzelmek és elfojtások topográfiáját. Itt természetes létállapot a lassúság, ami így egy pillanatra sem csap át unalomba. A hosszú beállítások eleve közelítik a cselekmény tempóját a szereplők életritmusához, de az ortodox ikonokat megelevenítő animációs betétek tárják igazán szélesre a világukra nyíló ablakot. Ez a történet ugyanis nem lehetne teljes a spirituális dimenzió megjelenítése nélkül, ami alapjaiban szövi át a szerelmesek mindennapjait. A mozgó szentképek pedig gyönyörűen képezik le ezt a szférát, bátran kitapintva az isteni örökkévalóság és a mulandó vágyakra épülő emberi élet ütközéspontjait. Hisz az ikonnak épp a mozdulatlanság a lényege, a változás teljes hiánya, mely nélkül nincs, nem is lehet tökéletesség. Ám a Meteora hagyománytisztelő, de az aszketizmust bátran kritizáló olvasatában Erósz még az örökkévalóságba merevedett ikonokat is könnyűszerrel mozgásba hozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11903