KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jupiter felemelkedése

Sepsi László

Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc.

Az elmúlt években az űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból származtatott A galaxis őrzői sikerének árnyékában az Avatár mára a múlt ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.

A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a női közönségért zajló küzdelemben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12118