KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Samba

Barkóczi Janka

Samba – francia, 2014. Rendezte és írta: Eric Toledano és Olivier Nakache. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: Omar Sy (Samba), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Wilson), Izia Higelin (Manu). Gyártó: Quad / Ten Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 120 perc.

Samba, nevével szöges ellentétben, bizonytalanul mozog a parketten, félénk a nőkkel, kigyúrt izmaival együtt is kissé esetlen. Problémáinak fő forrása mégsem ez, hanem a nyomasztó tény, hogy tartózkodási engedély hiányában bármikor kitoloncolhatják Franciaországból. Amikor a jólelkű szenegáli migráns, aki magát illedelmesen meghúzva évek óta mosogat különböző hotelek hátsó traktusaiban, egy jobb állás és egy teljesebb élet reményében nagy lépésre szánja el magát, a hatóság kíméletlenül lecsap, hogy érvényesítse a törvény szigorát. A férfi egyetlen reménye ebben a helyzetben a bevándorlási hivatal jogsegélyszolgálata, ahol szerencsés módon rálel az üzleti szférából érkező, idegösszeomlását szociális munkával kúráló Alice támogatására.

Az Életrevalókkal berobbanó Olivier Nakache – Eric Toledano rendezőpáros ebben a könnyed hangvételű romantikus filmben másodszor használja fel az egyszer már sikeresnek bizonyult receptet. Sok humorral, mérhetetlen életigenléssel dolgoz fel egy olyan témát, amely a valóságban közel sem lehet rózsásnak nevezni. A toleranciáról és esendőségről szóló kedves történet sorra veszi azokat az abszurd szituációkat, amelyekkel az illegalitásban élők nap mint nap szembesülnek, ezzel a lazán felskiccelt katalógussal pedig hol megnevettet, hol megríkat. Az Életrevalók óta szupersztárrá nőtt Omar Sy és a Lars von Trier munkáival különösen divatossá váló Charlotte Gainsbourg a főszerepekben meglepően jól rezonál egymásra, a tagbaszakadt, őszinte afrikai férfi és a sápadt, neurotikus európai nő találkozása még a sok klisé ellenére is szerethetően visszafogott marad. A duett megválasztása egyszerre biztosítja a színvonalat és a nézők figyelmét, noha a forgatókönyv a korábbiakhoz képest ezúttal meglehetősen kiszámíthatónak, kevéssé kidolgozottnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12151