KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fák jú Tanár úr! 2.

Forgács Nóra Kinga

Fack ju Göhte 2 – német, 2015. Rendezte és írta: Bora Dagtekin. Kép: Andreas Berger. Zene: Michael Beckman. Szereplők: Elyas M’Barek (Müller), Karoline Herfurth (Lisi), Katja Riemann (Gudrun), Jella Haase (Chantal). Gyártó: Constantin Film Produktion. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 115 perc.

 

A Fák jú Tanár Úr! a tavalyi ősz egyik üde színfoltja volt, „mocskos szájú, immorális és végtelenül érzelmes” komédia, amiről majdnem egy éve azt írtuk ugyanitt, a filmből elcsenve a mondatot: „Egy segg, aminek van szíve.” Amekkora pozitív meglepetés volt az első rész, akkora csalódást okoz a folytatás.

A Fák jú Tanár úr! 2. visszatérő főhőse, a börtönviselt áltanár ezúttal az egykori balhéból megmaradt szajré másik részéért küzd, nem a pénz, hanem a gyémántok kerülnek a középpontba. A hosszabb, nagyobb, látványosabb és még sokkal eladhatóbb folytatás félresiklik. Hősünk egy kazalnyi kétségbeejtően rendetlen lurkóval Thaiföldre utazik, mert a gyémántok egy jótékonysági gyűjtés plüssállat-rakományával oda kerültek. Már ekkor sem igazán értjük, hogy mi történt egykori, szerethetően balfék karaktereinkkel, most mindenki bántóan harsány és ostoba. Pedig csak ezután hág a tetőfokára a káosz, a túlbonyolított történet Németország minden jelentősebb társadalmi és szociális problémáját igyekszik megoldani a bevándorló családok helyzetétől a közoktatás ügyes-bajos dolgain keresztül a fejlődő országok problémáiért vállalandó felelősségig. Ez így sok. Ha néhány percre fel is bukkan az első részt jellemző, a nézőt is magával ragadó, jófajta érzelmesség a thaiföldi cunami után árván maradt gyermekek és a Németországban, saját családjukban magányosan felnövő kamaszok egymással párhuzamba állított sorsával kapcsolatban, ezt leszámítva valójában tét nélküli is az egész ámokfutás. Mindeközben a Fák jú Tanár úr! 2. indokolatlanul hosszú, különálló blokkokra és image videókra esik szét, és soha, de soha nem akar véget érni, még a sokadik lezáró pont után is jön egy szellemeskedő stáblista és egy „kivágott jelenetek”-parádé. Az első részt jellemző karneváli hangulat helyett viszont csak valami izzadságos imitációja marad a szellemes anarchiának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12478