KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pince

Kovács Bálint

Im Keller – osztrák, 2014. Rendezte: Ulrich Seidl. Írta: Veronika Franz és Ulrich Seidl. Kép: Martin Gschlacht. Gyártó: Coop99 / MMK Media / Ulrich Seidl Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 81 perc.

 

A pince című dokumentumfilm lehetne Ulrich Seidl magnum opusa, eddigi filmjeinek összegzése, hiszen az osztrák halálmadár egész pályája során az emberek metaforikus pincéiben kutakodott: megmutatta, mit akarunk titokban tartani, mit szégyellünk, mit rejtünk el normális esetben mások szeme elől. A metaforát most lefordította a valóság nyelvére, hogy kiderítse, mit csinálnak az emberek a házaik alagsorában.

A megközelítés és a formanyelv lényegében ugyanaz, ami Seidl minden filmjére – fikciósra és dokumentumra egyaránt – jellemző. A szenvtelenül hideg, gondosan komponált, mindig szimmetrikus állóképekkel tarkított, sokszor statikus kamerával felvett jelenetek a naturalizmussal, hiperrealizmussal akarnak hatni: a tabukat nem ismerő beállítások kényelmetlen fészkelődésre késztetnék azt a nézőt, aki nem makacs önismétlést lát bennük, hogy kizökkenjenek és kénytelenek legyenek a filmek által magukba nézni. A kamera kényelmesen elidőz a szubmisszív férfi heréjére erősített több kilós súlyokon, a szereteten, ami megcsillan a Hitler-festményről áradozó, privát náci emlékszobát fenntartó férfi szemében, vagy a szadista férfin, ahogyan a korosodó, nem épp Hollywood-kompatibilis testalkatú szub barátnője meztelen fenekét és széttett lábát pálcázza, később pedig a kamerával szembeállított férfi aprócska péniszén.

Csakhogy a máskor olyan tökéletesen kidolgozott hatásmechanizmus ezúttal megbicsaklik, és gyakorlatilag az egész film öncélúnak tűnik. Seidl ugyanis nem talál semmilyen vezérelvet, amely megindokolná, miért szerepelnek egyazon filmben a rasszista sportlövészek és a magányában műanyagbabát babusgató nő. Mintha a jelenetszelekciót csak az érdekességfaktor befolyásolta volna, és nem az, hogy kiderüljön általa, mi is a rendező filmmel átadni érdemes, egyéni közlendője, sajátos nézőpontja a világról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12608