KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A dzsungel könyve

Kránicz Bence

The Jungle Book – amerikai, 2016. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Rudyard Kipling regényéből Justin Marks. Kép: Bill Pope. Zene: John Debney. Szereplők: Neel Sethi (Maugli). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Rudyard Kipling 1894-ben kiadott dzsungelnovellái Korda Zoltán adaptációiban hódították meg a mozivásznakat: a fiatalabb Korda testvér részt vett az 1937-es Elefántfiú rendezői munkálataiban is, öt évvel később pedig már A dzsungel könyve címen készített hollywoodi filmváltozatot. Ahogy a ‘42-es Korda-film, úgy a máig népszerű Disney-verzió is a Maugli testvérei című elbeszélést emelte ki a kötetből, amelyben a farkasok nevelte kisfiú állatbarátai segítségével legyőzi a dzsungel békés népét terrorizáló tigrist, Sir Kánt.

Jon Favreau (Vasember) idei rendezése inkább a klasszikus rajzfilm adaptációja, mint Kiplingé. Az örökzöld slágerek dallamai, illetve a komikus és thrillerbe hajló jelenetek váltakozása egyaránt az egész családot célzó, ám Kipling elbeszélésének egy-egy kíméletlenebb epizódját is megtartó Disney-mozit idézik. Ez a stratégia azzal jár, hogy a film inkább részleteiben hatásos: Balu medve jópofa bemutatkozása vagy a menekülés Lajcsi király majmai elől egyaránt remek szekvenciák, a road movie-szerkezetben azonban gyengül a központi konfliktus, nem kerülnek igazán magasra a tétek.

Amíg Kipling könyve egyszerre volt érthető a gyarmati sorban tartott Indiához címzett ódaként és olcsó egzotikumot kínáló gyerekmeseként, addig Favreau munkájának legfőbb érdeme, hogy felvonultatja a digitális képalkotás legújabb eredményeit – az új Majmok bolygója-filmekben és a Pi életében kikísérletezett technikával Balu és Bagira minden korábbinál élethűbb mimikát és bundát kaphattak. Ám a film semmit nem kezd azzal az ellentmondással, hogy a legmodernebb számítógépes effektusokkal ébreszt nosztalgiát az ősi, romlatlan természet idillje iránt. Az ember hozta tűz „vörös virágában” nem nehéz a komputeranimáció mesterséges csodájára ismerni, márpedig így a tanulság is óhatatlanul hamisnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12719