KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szemfényvesztők 2.

Andorka György

Now You See Me 2. – amerikai, 2016. Rendezte: Jon M. Chu. Írta: Pete Chiarelli és Ed Solomon. Kép: Peter Deming. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Jesse Eisenberg (Atlas), Mark Ruffalo (Rhodes), Woody Harrelson (McKinney), Lizzy Caplan (Lula), Dave Franco (Jack), Daniel Radcliffe (Walter), Morgan Freeman (Bradley). Gyártó: Lionsgate / Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 130 perc.

 

A filmstúdiók boszorkánykonyhájában régóta az olyan, egyszerűen eladható hibrid koncepciók számíthatnak a génállomány-frissítés fő letéteményeseinek, mint „űrbe helyezett westernsorozat” vagy épp „kosztümös szerelmi történet, katasztrófafilmmel nyakon öntve”. A „magic caper thriller” műfajösszetételt létrehozó Szemfényvesztők annak idején üde színfoltot jelentett a franchise-darabok által dominált palettán, a heist-sémákat némi szórakoztatóipari önreflexióval megcsavaró sztori sikere után azonban csak idő kérdése volt, hogy a rablásokat show-műsorként prezentáló, nárcisztikus bűvészcsapatot is utolérje a rókabőrnyúzás végzete. Bár nem lett volna szükségszerű, de az ígéretes debütálás után a folytatás már kimondottan fáradt haknira sikeredett.

Mivel az előd sikerének titka inkább a frappáns alapötletben, semmint a kivitelezésben rejlett, bátor, de kézenfekvő húzás lett volna a hajót újabb zsánervizek felé kormányozni (a misztikus vonaltól az akciófilmen át akár a paranoiathrillerig), „a hóhért akasztják”-felütés után azonban – a Lovasok játékát ezúttal egy még fortélyosabb ellenfél rontja el – gyakorlatilag az első film újrázása következik, felcserélt szerepekkel és minősíthetetlenül szürke rendezéssel. A kegyelemketteshez a mentőövet a csoportdinamika és a színészi alakítások jelenthetnék, az alulírt dialógokat azonban minden résztvevő robotpilótán tudja le; a szexbombaként és harsány comic relief-karakterként egyszerre funkcionáló új női csapattag többnyire kifejezetten fárasztó, Woody Harrelsonnak pedig hiába húztak elő a kalapból egy feminin ikertesót, a hálás kettős szerepből nem sokat hoz ki. Mindennek fényében már-már tenyérbe mászó a folytatásnak megágyazó zárlat vastapsra aspiráló magabiztossága – ha harmatos, önismétlő produkciójuk után hőseink mégis színpadra állnak, szakállas trükkök helyett legközelebb azért illene valami ütősebb mutatvánnyal készülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12810