KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Haverok fegyverben

Varró Attila

War Dogs – amerikai, 2016. Rendezte: Todd Phillips. Írta: Guy Lawson könyve alapján Jason Smilovic, Stephen Chin és Todd Phillips. Kép: Lawrence Sher. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Miles Teller (Packouz), Jonah Hill (Diveroli), Ana de Armas (Iz), Bradley Cooper (Henry). Gyártó: Green Hat Films / Mark Gordon Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

 

Az a zsánertörténeti tény, hogy nemzetközi fegyverkereskedőket elenyészően kevés vígjáték használt eddig főhősként, még nem túl meglepő, az már annál inkább, hogy valamennyi jelentős kivétel valós történet alapján készült, az úttörőnek számító Az évszázad üzletétől (az 1976-os Lockheed-botrány fikciós köntösben) a Charlie Wilson háborúja abszurdisztáni esetén át egészen az idei Haverok fegyverben opuszig, két botcsinálta huszonéves fegyverkereskedőről, akik 2007-ben egy kormányzati szerződés keretében százmillió (embargós) kínai gépfegyvertöltényt adtak el egy (feketelistás) európai fegyvermaffiózó révén az afgán hadseregnek, miami medencék széléről. Az Arms and Dudes című dokumentumkönyv alapján írt történet elődeihez hasonlóan bővelkedik bizarr komikumban, plusz hőseivel hibátlanul illeszkedik a közelmúlt sötét karrierszatírái és stoner-vígjátékai közé is, ráadásul a rendezői feladatokat az évtized legsikeresebb vígjáték-szerzője, Todd Phillips látta el.

Mindennek fényében a Haverok fegyverben más meglepetéseket is tartogat a felhőtlen szórakozásra vágyóknak. Phillips ugyanis nem csak a Strangelove-féle maró politikai szatírának fordít hátat (az amerikai kormány tudtának és részvételének minden nyomát takarosan kigyomlálva), de a dude-páros életmódja és tevékenysége közötti sikító ellentmondást sem nagyon aknázza ki gegforrásként (eltekintve pár betépett epizódtól és a kiváló kísérőzene-válogatás ironikus kommentárjaitól). Mintha csak a buzgó író-rendezőt inkább a történetben rejlő dráma vonzotta volna (megfejelve egy bagdadi csempészút fiktív kalandjával) egy barátság leamortizálódásáról, a pozitív hősnek választott Packouz hazugságoktól széthulló házasságáról és a keserű ébredésről az Amerikai Álomból. Ezzel azonban nem csak számára idegen terepre, de veszélyes aknamezőre tévedt: amint a film elhagyja a reflektív távolságtartást hősétől, nem csak humorát veszti, de felborul az alaptéma kényes erkölcsi egyensúlya is, felvetve a kérdést, hogy pontosan miért is kellene vicces-hepiendes megváltás-történetként nézni egy háborús vérontásokon élősködő totális antihős dicstelen karrierjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12891