KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ouija: A gonosz eredete

Soós Tamás Dénes

Ouija: Origin of Evil – amerikai, 2016. Rendezte: Mike Flanagan. Szereplők: Annalise Basso, Lulu Wilson, Elizabeth Reaser. Forgalmazó: Universal. 99 perc.

 

Az Ouija: A gonosz eredete a kortárs horrorfilm egyik érdekes anomáliája. Papíron csupán egy ésszerű gazdasági vállalkozás – az ötmillióból százat csináló Ouiját nem lehetett nem folytatni –, mégis a legélvezetesebb műfaji retrózás a Démonok között óta. Mike Flanagannek sikerült az, ami az Annabelle-nek nem: érdekesen gondolta tovább egy főgonosz eredetmitológiáját, és az Alagúttal ígéretesen kezdődő, az Oculusszal és a Hush-sal pedig még izgalmasabban folytatódó rendezői életművet sem nullázta le. Az első Ouija még egy meglehetősen sablonos tinihorror volt, amit nem elég, hogy egy társasjátékra alapoztak, de még a horrort is kifelejtették belőle. Stiles White képes volt földalatti átjáróban arrébb tolt bevásárlókocsival riogatni a nézőt, és ha valami frappáns ötlete támadt, mint például fogselyemmel bevarrni a vagány csaj száját, a tinibarát korhatárbesorolás miatt abból is kivágta a lényeget. Jól jelzi Flanagan stílusérzékét, hogy ő a nevezett szájbevarrásból már a Poltergeist fürdőszobai nagyjelenete előtti főhajtást rendez. A gonosz eredete vállaltan oldszkúl rém-üldözés, tulajdonképpen Az elcserélt gyermek és Az ördögűző ötletes homázsa, melyben a megszállt kislány és a férjét gyászoló anya segítségére egy szintén megözvegyült pap siet (az E.T. egykori Elliottja, Henry Thomas). Flanagan nemcsak a történetben, de vizuálisan is a hetvenes éveket imitálja az áttűnésekkel, a variózással, vagy az elő- és a hátteret is fókuszban tartó operatőri munkával, amely a lakást hosszú beállításokban bekóborló kamerakezeléssel szögeli be a házba nézőjét. A gonosz eredete a váratlan hanghatások ideiglenes sokkját hosszú távú szorongásra cseréli, amin csak az enyhít a fináléban, hogy a történet logikájából nem következő fordulatokat is be kellett iktatni, hogy eljussunk az első filmben kijelölt végponthoz. A játékidő nagy részében azonban Flanagan felülemelkedik a korlátokon, és úgy keveri az előre leosztott lapokat, hogy abból egy eredetiséggel aligha vádolható, technikailag viszont lenyűgöző horrorfilm születik, amelyben Lulu Wilson bociszemű, démonlakta kisszösziként Linda Blairével felérő alakítást nyújt. Egy biztos: másfél órás termékelhelyezés sosem volt még ennyire élvezetes.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm, Mike Flanagan audiokommentárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13243