KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ki nevel a végén?

Mátyás Péter

 

Dave szelíd és félszeg középosztálybeli férfi, aki még felnőttként is játékmackóval alszik, fél a felelősségvállalástól és nincsen tisztában azzal, ki is ő valójában. Egyik üzleti útján balszerencsés megjegyzések és félreértések sorozatát követően mint agresszív, dühkitörésre hajlamos személyt diagnosztizálják. Csoportterápia elvégzésére kötelezik, ahol a cél indulatos természetének és erőszakos cselekedeteinek megfékezése. A hamis diagnózis persze megnehezíti beilleszkedését a normális emberek közé. Mellérendelt pszichiátere (Jack Nicholson alakításában) a hatásosabb kezelés érdekében összeköltözik vele, hogy napi huszonnégy órában felügyelje és irányítsa „betege” életét. Az arrogáns és konfliktust kereső orvos és a nyájas, béketűrő páciens összezártságából számos humoros szituáció adódik: közös látogatásuk a buddhista kolostorban vagy Dave munkahelyén a film legjobb percei. Máskor viszont az alkotók engednek a csábításnak, szabad folyást biztosítva i közönségességnek és a vulgáris pszichologizálásnak. A bizarr és valószínűtlen események azonban felkeltik gyanúnkat, hogy mindez csak megrendezett, így a befejezés nem tartogat számunkra meglepetést. David Fincher Játsz/ma című opuszának egyfajta kifordított, vígjátéki variációját látjuk többnyire ismerős elemek felhasználásával. Szerencsére az egyes epizódban kiváló komédiásokkal találkozunk: John Turturro vagy Woody Harrelson nyúlfarknyi szerepekből formálnak karaktereket átlendítve bennünket a forgatókönyv egyenetlenségein. A színészeknek és a jól sikerült részeknek köszönhetően kellemesen szórakozunk és elnézzük a film végének teátrálisságát is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2347