KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aranyhere

Tamás Amaryllis

 

Bigas Luna „ibériai trilógiája” második darabjának főhőse a kor gyermeke, az afrikai katonai szolgálata alatt építkezéseken dolgozó Benito Gonzales (Javier Bardem) elsõsorban „arany golyóit” veti be az „arany tojást tojó tyúk”, a gazdag családból származó Marta (Maria de Medeiros) megszerzéséhez, hogy építkezési vállalkozóvá lehessen, megépítendő a világ legmagasabb felhõkarcolóját.

A macsó-mintapédány Benito a legváratlanabb pillanatokban és helyszíneken romantikus Julio Iglesias-számokat zengedez – ez talán egyetlen emberi vonása és gyengesége. Nála minden élőlény az Ördög megrontásra váró tükörképe. A fölényes, fennhéjázó újbarbár kizárólag diszharmóniára törekszik: leigáz, kizsákmányol, eltökélten használja a vonzáskörébe kerülõket. A „küzdelem a létért” nála „élõsdiség a pénzért, önös érdekekért” – embertársai rovására. A mérték az elkorcsosult célokhoz: a sivárság perspektívája. Luna filmjében Maria Medeiros feleség-figurája az, aki „kis” mindennapi megsemmisülésekben omlik össze, neki még hiányzik a fény, a melegség; mindannak nem tudása, amire Benito rávette, a sátáni dőzsölés, a fájdalom nem akarása, ahogy a kevélység sötét árnyékában élve napról-napra mindinkább elveszíti igaz nõi mivoltát. Mire ráeszmél, hogy férje csak praktikus segédeszközt, sõt, ellenséget lát benne, akin diadalmaskodnia kell – Benito sziklákat rengetõ energiája is kimerül.

Emlékezet és szeretet. Szmara – valamikor ez az egyetlen ősi szó fejezte ki mindkettőt. Bigas Luna hősei már nem emlékeznek a szeretetre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2429