KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij

Stalker halott

Szilágyi Ákos

Ötvenéves korában Moszkvában meghalt Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij, orosz filmszínész és filmrendező, akit Tarkovszkij Stalkerének címszerepében ismert meg a világ. Utolsó filmszerepében – a mozi centenáriumára készült és a berlini filmfesztiválon most bemutatott orosz film, A vonat érkezése egyik etűdjében – végsőkig megkeseredett, a kétségbeesésig hitetlen filmrendezőt játszik, mintha saját rendezői sorsát játszaná át Alekszandr Hvan Exercise című filmdarabjába. Alekszandr Kajdanovszkij ugyanis a „kétségbeesés betegségébe” halt bele, akárcsak példaképe és mestere, Tarkovszkij tíz évvel korábban. Abba a kétségbeesésbe, amely a film végén Stalkeren vesz erőt, mikor erőfeszítésének hiábavalóságán elkeseredve a saját hivatásába és elhivatottságába vetett hitét is elveszíti...

Tarkovszkij példája, hatása, barátsága nélkül Kajdanovszkij aligha vállalkozott volna rá, hogy keresett és népszerű színész létére 1983-ban filmrendezői diplomát szerezzen és úgyszólván elölről kezdje pályafutását. Vizsgafilmjét, A kertet (Szad), 1983-ban mutatták be, Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényéből készült Egyszerű halált (Prosztaja szmerty) pedig 1985-ben, Tarkovszkij halála évében. Ezt a filmet bizonyos értelemben Tarkovszkij helyett készítette el, hiszen a nagy orosz rendező számára az Ivan Iljics halála az a mű volt, amit a Bűn és bűnhődés mellett talán leginkább szeretet volna filmre vinni. Játszott Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmjében is. Saját hangját Kajdanovszkij A petróleumárus felesége (Zsena keroszincsika) című filmjében találta meg, amelyet 1988-ban mutattak be. Minthogy „korszerűtlenül” ragaszkodott az orosz filmművészet spirituális eszményéhez rettenthetetlen és megvesztegethetetlen maradt, az újabb nagy filmre, amelyre éveken át készült, nem kapott pénzt a Roszkinótól (a néhai Goszkino utódától). Ekkor döntött úgy, hogy ha másként nem megy, saját színészi munkájával fogja előteremteni a forgatáshoz szükséges pénzt. Mindent elvállalt. Főleg Nyugaton dolgozott, és – ha két infarktus árán is – a pénz nagy részét múlt év végére sikerült is összegyűjtenie. Mikor aztán tavaly év végén végre megérkezett Spanyolországból a pénzzel, a Roszkino közölte vele, hogy mégis megkapja a kért pénzt régi filmtervére. Talán úgy érezte, hogy gúnyt űznek belőle, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése... A harmadik infarktust nem élte túl. Utolsó bemutatott munkája a nemrég meghalt Paradzsanovról készített portréfilm volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=263