KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Semmihasznák

Báron György

Micisapka. Csikk a száj sarkában. És nagyon néznek – valami ilyesmit írt Esterházy Francia film címszó alatt.

Hol van már a micisapka? Ráadásul alig néznek az újabb francia filmekben: mozognak, grimaszolnak, gesztikulálnak inkább. Csak a cigarettacsikk maradt. Ezúttal két kedves párizsi csirkefogó szívja Pierre Salvadori nagyon francia filmjében. Ez az életmód, ez a tengés-lengés a Szajna-parti miliőben, a stúdiónak nevezett kis padlásszobákban, ahol színesek a falak és gomb van az ajtókon, szóval ez a spleen jellegzetesen francia. Fel-felvillan Godard és Truffaut korai remekeiben, kiteljesedik Rohmernél és Rivette-nél, akadémikus alakzatba merevedik Sautet és a nouveau naturel többi alkotójának munkáiban, majd a nyolcvanas években egy pillanatra újra fölragyog, megkésetten és fájdalmasan, Jacques Bral Éjszaka külsőben című filmjében.

Salvadori filmjének néhány jelenete Rohmerre emlékeztet: a vonzások és választások kecses játékára – csak éppen híjával Rohmer formai tökélyének, vaskemény következetességének. A férfibarátság témája Bralt idézi – ám a képsorokból és a történetből hiányzik az Éjszaka külsőben fojtott, szemérmes lírája. Salvadori minden szokott és unt fölösleget belezsúfol a filmjébe, rablást, verekedést, bosszút, ilyesmit, mintha félne attól, hogy két férfihősének lassú története önmagában érdektelen volna. Pedig lehetne több önbizalma, mert nem tehetségtelen, dacára elhibázott, eklektikus filmjének. Két remek színész áll mögötte: François Cluzet, a vérbeli franciás alkatával, és a robosztus kölyök, Guillaume Depardieu, akiről csak a neve árulja el, minő atya-fi. (Fred szerepéért César-díjat kapott. – A szerk.) Rossz hát ez a film, de csöppet sem lenne meglepő, ha alkotója egyszer jó filmmel állna elő, miként tette ezt eddig is oly sok gyöngének mutatkozott francia filmkészítő. Kiknek a jó filmjei egytől-egyig nagyon franciák voltak.

Az eredeti filmcím tömör és pontos, érzékeltet valamit a mű világából: Les Apprentis, azaz Tanulók, méginkább Tanoncok. Valakik azt képzelik, ilyen címmel nálunk film nem eladható. Így lett A felolvasónőből Ártatlan gyönyör, az Ütődöttekből Call-girl ötszázért, a Hátsó utakból Kéjnő Kaliforniába készül. Most pedig itt a legújabb jópofi cím, a Semmihasznák. Hírlik, szinkronizálják a Hamlet új verzióját: A tébolyodott sorozatgyilkos címen kerül a magyar mozikba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=326