KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Monty Python Repülő Cirkusza

Angol dada

Takács Ferenc

A Monty-szöveg már itt van, a kép is jöhetne utána.

 

Amikor vagy huszonöt évvel ezelőtt először láttam Londonban a Repülő cirkusz néhány epizódját – és ez már akkor is nosztalgikus repríz volt, hiszen a tévésorozatot és az egész Monty Python-heccet a hatvanas évek szülték –, nem gondoltam volna, hogy ebből egyszer Magyarországon is lesz valami. Ez a csodálatosan iránytalan marháskodás és elvszerűen agyalágyult semmitmondás ugyanis elsősorban nyelvi természetű ügy volt, az angolok hétköznapi érintkezésének, jól formált és általában olajozottan működő nyelvi szertartásformáinak – és ezek média-beli közhelyes megjelenítési formáinak – lidércesen pontos felidézésén alapult. Egyben mindezeknek a szétpukkasztása volt az egymásba omló poénok, a képből ki-be tolató, egymást össze-vissza keresztező jelenet-elemek és cselekményszálak populár-dadaista karneválja révén. Ráadásul ennek a viccorgiának volt valami megjátszottan gyermeteg camp jellege is: a csapat – Karinthyval ellentétben – a humorban is ismert tréfát, nem volt olyan rossz nyelvi poén, amely ne lett volna elég jó nekik.

De aztán a későbbi nagyfilmekkel, elsősorban a Gyalog-galopp-pal, majd a többivel a Monty Python-humor valahogy beszivárgott hozzánk, újabb időkben pedig a Holló Színház tett kísérletet, s voltaképp sikerrel, részben az eredeti anyag, részben az általánosabb értelemben vett montypythonizmus meghonosítására. Így lassan rászoktunk, sőt rákaptunk a dologra.

Most Szentgyörgyi József, aki fordításszövegeiben már sokszor bizonyságot adott nyelvi erejéről és hajlékony humoráról, lefordította az eredeti első sorozat epizódjainak a szövegkönyvét vagy – mondjuk így – „irodalmi forgatókönyvét”. Kitűnő munkát végzett: az anyag – az elkerülhetetlen veszteségi hányadot leszámítva – átjött, él és hat magyarul. Ami egyszerűbben fogalmazva így hangzik: lehet rajta nevetni sokat. Jó harmincegynéhány év után a Monty Python végre igazán megérkezett hozzánk, s ahogy a könyvet lapozgatom, az az érzésem, hogy marad is egy darabig.

 

Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin: Monty Python repülő cirkusza * Se hang, se kép. Első kötet. Szentgyörgyi József fordítása. Budapest: Cartaphilus Kiadó, 2000.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3275