KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Z, a hangya

Kömlődi Ferenc

 

Romantikus fekete komédia, százszázalékos számítógépes animációban. Esetleg Fritz Lang Metropolisza, hangya-verzióban. Ámbár Orwell és Huxley szellemei is kísértenek. Továbbá egy jó (és követhető) forgatókönyv, merthogy a hasonló produkciók történetmesélése ugyancsak döcög, s ha nem, akkor túlzottan didaktikus. A mese ezúttal felnőtteknek szól, de a mesét ezúttal a gyerekek is végigélvezik.

Földalatti hangya-kolónia sürög-forog, a testek arctalan fekete masszává állnak össze, az uralkodók immáron csak bábuk a hatalom sakkmesterei kezében. A társadalmi hierarchia felettébb egyszerű: a koszos munkát munkások és harcosok végzik. A palota unalmából menekülő szépséges Bala hercegnő, a hatlábú Sharon Stone baba (és Sharon Stone hang) leszáll a mélybe, és egy bohókás estén a Woody Allen utánzattal (és Woody Allen hang), a magányos Z-4195-tel találkozik. Az öntudatos és munkakerülő, a balfácán és önhibáján kívül háborús hős lázadóval. Komikus táncra perdülnek, s lőn románc. Éjsötét álomtájakon (majdnem) éjsötét álomképek peregnek...

De valahol létezik egy monolit, a messzi és csak bolondok fantáziálta Inszektópia. A szerelmetes kishangya és élete párja oda igyekeznek, oda menekülnek. A gonosz szorításából azonban nincs menekvés... Vagy mégis? Humor, bátorság és szépség legyőzhetik-e az ármányt?

Minden bizonnyal. Az arctalan fekete massza pedig individuumokká hullik szét...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3905