KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Beverly Hills-i zsaru

Szemadám György

Mint tudjuk: a világ nyugati felének rendőrei részint békésen tüntető diákok véresre veréséről, részint a gonosz alvilág által rettegett igazságosztó hevületükről nevezetesek. Előbbi – csoportosan elkövetett – tevékenységüket néha a tévé, magányos hősként vívott csatáikat pedig a mozi szokta elénk tárni. E mozirendőröket haveri jópofasággal zsarunak illik nevezni, jelezvén: tudomásul vettük, hogy azért ők is emberek. Méghozzá nem is akármilyen emberek! Ellenállhatatlanok, jóképűek, leleményesek, bátrak, kemények, és nem tétováznak sem az ágyban, sem az alvilágban, ha lőni kell. Férfiasságuk és kommunikációs képességük legfőbb forrása a fallikus pisztoly, melyet többnyire férfias szeméremmel rejtenek övükbe, hónuk alá, vagy öltözetük más részébe, ám ha éles a helyzet, villámgyorsan előkerül. Egyszóval: ha mozi-kulturáltságom nem csal, az igazi férfi a zsaru. Esetleg a hekus… A zsarumítosz esztétikumából alig szokott levonni valamit az a tényező, hogy a mundér védelmében a western-hősnek álcázott rendőr zavartalanul engedhet gyilkolászó indulatainak.

A Beverly Hills-i zsaru olyan gátlástalan, belevaló néger vagány, akit a véletlen nem a „rossz”, hanem a „jó” oldalra sodort, aki kopott farmernadrágot hord, aki régi, horpadt oldalú autón jár (ez is a férfias „keménység” egyik standard jelzése a zsarufilmekben), és akinek a szájából csak úgy röpködnek a …-k, meg a …-k. Sőt! Egyszer még azt is mondja, hogy: …! Egyszóval: rendkívül rokonszenves fickó.

Na mármost erről a zsaruról valami egészen szokatlan, óriási fantáziára valló történetet mesél el a film. Íme: Csúnya Emberek megölik a zsaru egyik barátját, mire ő bosszúszomjasan magánnyomozásba kezd. Ezt főnökei annyira rossz néven veszik, hogy kirúgással fenyegetik. Ám ő mindennek ellenére kinyomozza a tetteseket, s néhány – éppen a rendőrből zsaruvá fejlődő – kolléga segítségével példás szigorral halomra lövi őket. Azok is viccelődnek, de a zsaru már-már kötelezően beszerzendő, jól ismert, veszélytelen vállsérülésén kívül semmi kárt nem okoznak. A film végén aztán minden rendű és rangú rendőr, zsaru, hekus és fakabát megbocsát egymásnak, szorongatják egymás kezét, lapogatják egymás hátát, sőt, még inni is elmennek. Szolgálatban!

A film egyetlen mentsége a főszereplő személye, Eddie Murphy, aki nem csupán kiváló színész, de egyenesen ő maga a gátlástalan, belevaló néger vagány, aki képes elcsábítani a film nézőjét kópé-mosolyával, gyermeki kedélyével s azzal a képességével, hogy szemünk láttára változik kemény fiúból homoszexuálissá, a vámőrök hisztérikus főnökévé vagy bármivé, amivé csak akar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5164