KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsi a kocsi, de erős

Kulcsár Mária

Könnyed vígjátékok gyakori sorsa: közönsége fölényes ajkbiggyesztéssel lép ki a mozi ajtaján, miközben szeme még nedves, gyomra még remeg a nevetéstől. A Kicsi a kocsi, de erős! azonban halvány mosolyt sem fakaszt, csak ingerültséget kelt.

Különös „déjà vu” hatás áldozata a film nézője: mintha egyetlen képsort látna százszor ismétlődni másfél óra alatt. Az ok: Robert Stevenson rendező verejtékes erőltetettséggel rakja sorba hosszadalmas jeleneteit, melyek egyetlen ötlet – az önálló életre kelt, magától száguldó autó – szellemtelen variációi. Színészeivel is mostohán bánik, főszereplőinek mindössze két arcot engedélyez: 1. cinkos mosoly, ha egymásra kacsintanak; 2. meresztett szemű csodálkozás, midőn újra és újra konstatálják a kis Volkswagen csodás képességeit. Az intrikus arcán pedig mintha gipszbe öntötték volna a gonosznak szánt fintort (összehasonlításul gondoljunk Peter Falkra a Verseny a javából Fate professzorára).

Vígjátékok, burleszkek, bohóctréfák rendezői úgy használják az őspoént, mint az orvos a térdkalapácsot, egészséges reflexű néző nevet rajta. Stevenson megszegi a szabályt. Előkészítetlen, rosszul felépített vicceit laposan, unalmasan filmezi le, így a tortadobálás viszolygást, a festékfröcskölés sajnálatot kelt: kár a szép, bár ódivatú, a hatvanas évek végét idéző ruhákért. A film ugyanis tizenkét évvel ezelőtt készült.

A „filmipar” kifejezés jelentése ismert. A Kicsi a kocsi, de erős! új szó használatát követeli: filmselejt. Miért kellett hát megvenni? Ingyen adták volna? Nem hiszem. De még akkor sem érte meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7838