KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az éj királyai

Fekete Tamás

We Own the Night – amerikai, 2007. Rendezte és írta: James Gray. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Wojciech Kilar. Szereplők: Joaquin Phoenix (Bobby Green), Eva Mendes (Amada Juarez), Mark Wahlberg (Joseph Grusinsky), Robert Duvall (Burt Grusinsky), Alex Veadov (Vadim Nezhinski). Gyártó: 2929 Productions / Industry Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 117 perc.

 

Hollywood mai gengsztermeséit már mások írják; a Kis Cézárok, a Sebhelyesarcúak, a Corleonék és a Carlitók többé nem tartanak számot érdeklődésre. A feltörekvő ír-olasz-dél-amerikai bevándorlók helyét átveszik az oroszok; térnyerésükre mi sem jellemzőbb, mint hogy az elmúlt hónapban egyszerre két film is a keleti maffiát vette célkeresztbe - igaz, David Croneberg Gyilkos ígérteke más földrészen, aspektusból és hierarchikus szempontból közelít a témához.

1988-at írunk, a helyszín Brooklyn. Bobby (Joaquin Phoenix) egy feltörekvőben levő és Blondie-számokban bővelkedő éjszakai szórakozóhely tulajdonosa, akinek a következő ésszerű lépést egy manhattani diszkó megnyitása jelenti, hogy egy szép napon ő lehessen New York királya. A befektetéshez azonban égető feltétel a szponzorul szolgáló helyi orosz mafia támogatása, akik inkább a narkó terjesztésében látnák a jövőt. Hősünk helyzetét ráadásul jelenősen bonyolítja, hogy testvére (Mark Wahlberg) és apja (Robert Duvall) is a rendőrség kötelékeiben teljesít szolgálatot.

Az orosz felmenőkkel bíró, így részben önéletrajzi filmet író-rendező James Gray eddigi három egymást biztos, hat-hétéves lőtávolban követő filmjét (az Ezüst Oroszlán-díjas Kis Odessa, illetve a hazánkban mostohasorsra jutott A bűn állomásai) ugyanaz a téma járja át: milyen erős a rokoni-baráti kötelékek szilárdsága a bűn szorításában. Bobby kérdése az apakép: kit is kövessen, látszólag makulátlan, ám a maffiavilággal összeköttetésben álló pót-apukáját, Buzsajevet vagy tényleges apját, Albertet. A direktor eddigi lebátortalanabb filmjében a főhőst körülvevő dimenzió nélküli karakterek rajza mellett sajnos a problémát is egyetlen skiccel vázolja fel: egymás után gyorsan rövidre zárja a két zsaru és ezzel Bobby sorsát is, hogy a tékozló fiú aztán egyetlen öngyújtó segítségével megtalája a fényt az éjszaka és lelke sötétjében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9330