KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marcela

Margitházi Beja

Marcela − cseh, 2006. Rendezte: Helena Trestikova. Kép: Vlastimil Hamernik, Jan Malír. Szereplők: Marcela Haverlandova, Ivana Haverlandova, Jiri Haverland. Gyártó: Negativ. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 82 perc.

 

Amikor Helena Trestikova 1980-ban hat házaspár életét elkezdte filmezni, még nem sejtette, hogy ajándékba megkapja egy hetedik dokumentumfilm lehetőségét is. A 26 éven át követett sorsokról a cseh televízióban is sikerrel futó Marriage Stories (Házastárs történetek) sorozat mellett fokozatosan fejlődött önálló projektté az alig egy év után elvált Marcela életének „filmje”, amelynek forgatókönyvét a továbbiakban kudarcok sorozata és egy váratlan tragikus esemény alakította. A country-zenéért és lovakért rajongó, vágyait és világlátását tekintve igen egyszerű és átlagos prágai fiatalasszonnyal a továbbiakban ugyanis olyan dolgok történtek, melyek jócskán meghaladják egy egyszerű és átlagos fiatalasszony tűréshatárát.

A filmnek így jóformán csak rögzítenie kell a reflexiókat, és Trestikova empatikusan, de következetesen a háttérben maradva dokumentál: minden fontos fordulat után meglátogatja szereplőjét, kérdez, ha az nyílni látszik, és hallgat, ha annak érezhetően elfogynak a szavai. Nem is kell sokkal többet tennie, mivel a long-term dokukban (lásd a Michael Apted által 1970-ben átvett és a mai napig folytatott, néhány angol gyerek életét hét évente filmező Up-sorozatot) az idő amúgy is látványosan múlik. A Marcelában mindennek a banális (a 80-as évek horgolt gyermeksapkái és dauer-divatja vagy a 90-es évek baseballsapka- és hátizsák-őrülete) és megrendítő oldala egyaránt megmutatkozik: bár hősnőnk vágyai (lakás, társ) majd két évtizeden át változatlanok, a szemünk előtt, snittről snittre kopik ki a naivitás, a dohányzástól érdesedik a hangszín, a szülésektől és otthonüléstől megereszkedik a test. A többi már Trestikova arányérzékén múlik, ő pedig láthatóan nem csak ahhoz ért, hogy jókor jó helyen álljon a kamerájával, hanem ahhoz is, hogy mikor kell kikapcsolnia azt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9708