KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

A tükör túloldalán

Nevelős Zoltán

Terry Gilliam újra hajmeresztő ötleteinek mesevilágába invitál a főszereplő elvesztését mesteri fordulattal túlélő filmjében.

Az ezeréves Doctor Parnassus roskatag mutatványoskocsijának viktoriánus hangulatot árasztó színpadán a képzelet világába nyit kaput a XXI. századi London bámész közönsége előtt. Aki átlép a tükrön, színpompás fantáziavilágban találja magát, ahol – az illető beállítottságától függően – lélekemelő csodák vagy éppen a legsötétebb rémségek várják.

Négy évvel a gyökeresen más jellegű, alacsony költségvetésű Tideland után Terry Gilliam igazi elemébe, a Grimmben elhagyott felnőttmesék világába tér vissza: a gazdag díszletekhez, az abszurd humorhoz és Heath Ledgerhez. A két éve, tragikusan fiatalon elhunyt színészhez kapcsolódik a film készítéstörténetének kulcsmozzanata, Ledger ugyanis úgy távozott e világról, hogy jeleneteinek jelentős részét még nem vették filmre, csupán a való világban játszódó részekkel végeztek. A filmet három világsztár példátlan összefogása mentette meg: Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell vállalták, hogy eljátsszák Ledger el nem készült jeleneteit. A szokatlan szerepmegosztást a történet egyik dramaturgiailag megalapozott jellegzetessége tette lehetővé. A tükrön átlépő emberek külső megjelenése ugyanis olykor megváltozik Dr. Parnassus fantáziavilágában, így a Ledger által alakított amnéziás fiatalember, akit a társulat tagjai a londoni éjszakában találnak, egyszer Depp, egyszer Law, végül pedig Farrell alakjában szembesül azzal, ami tükörországban vár rá.

Heath Ledger és barátainak filmje” – áll a végefőcím élén, hűen az alkotótársak nemes gesztusához, de meg kell jegyezni, hogy noha ez a film marad fenn mint Ledger „utolsó alakítása”, színészi nagyságát inkább előző „utolsó alakítása”, A sötét lovag Jokere bizonyítja. A vándortársulatban helyét kereső, amnéziás fickó szerepében ugyanis Ledger eleinte csak tehetséges ifjú színésztársainak,Andrew Garfieldnek és Lily Cole-nak adogat labdákat, abban a néhány jelenetben pedig, amikor ő áll a középpontban, improvizált monológjaival csak komédiás rutinját hozza. Sokkal inkább lubickolhatnak jutalomjátékukban a hiányát pótolni érkezett sztárok (különösen a drámaibb részeket kapó Farrell alakítása emlékezetes). Talán mindez része a kibontakozás közben megszakadt pálya tragédiájának.

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma minden kétséget kizáróan a 80 évesen is magabiztos Christopher Plummer filmje, már ha a színészekről akarunk beszélni. Az ő figurája által kötött ördögi paktum áll a cselekmény középpontjában, ő járja végig az evilágon lehetséges poklokat és mennyországokat ezeréves élete során, amit lányáért cserébe kapott a Tom Waits által megformált, kissé erőltetetten jópofa, keménykalapos ördögtől. Parnassus lánya, a társulat primadonnája a történet során lesz 16 éves, amikor az alku szerint elvinné az ördög, aki azonban új alkut ajánl.

Innentől válik zavarossá Terry Gilliam meséje, amit régi írótársával, a hozzá hasonlóan fékezhetetlen agyvelejű Charles McKeownnal szerzett. Korábbi együttműködésük a Brazilban remekművet eredményezett, második közös munkájuk, a Münchhausen báró kalandjai azonban inkább csak a zsenialitás sziporkáinak be nem váltott ígérete maradt, miként legújabb munkája is. Ahogy a színészkiváltás problémáját a forgatókönyv ügyes átírásával megoldották, az mesteri, viszont főtémájuk elővezetése, a képzelet és a szív tisztasága iránti minden elkötelezettségük és a lenyűgöző látványvilág ellenére elcsúszik a központi konfliktus bizonytalanságán. Se a Ledger-féle szerencselovag rejtélye, sem Parnassus drámája körül nem szerveződik egységbe a színpompás látványnak és a pythoni humor maradványainak e sokszor öncélú kavalkádja. A film erejét azok az elszórt pillanatok jelentik, amikor mégis sikerül a varázslat, berántani a nézőt a hajmeresztő ötletek világába, és ebben az eredetileg nem szándékolt alakváltásoknak is döntő a szerepük.

Igazi Terry Gilliam-film ez, az alkotó állandó témáinak vizsgálatakor kihagyhatatlan darab, de leginkább csak a rendező vagy a színészek rajongóinak ajánlható. Terry Gilliam továbbra is az egyik utolsó mélyen szürrealista elkötelezettségű rendező, akitől mindig lehet valami eleresztett fantáziájú, csípős humorú és látványos filmet remélni annak ellenére, hogy újabban rendre csalódást okoz.


DOCTOR PARNASSUS ÉS A KÉPZELET BIRODALMA (The Imaginarium of Doctor Parnassus) – amerikai, 2009. Rendezte: Terry Gilliam. Írta: Terry Gilliam és Charles McKeown. Kép: Nicola Pecorini. Zene:Jeff Danna és Mychael Danna. Szereplők: Christopher Plummer (Dr. Parnassus), Johnny Depp (Tony), Heath Ledger (Tony), Colin Farrell (Tony), Jude Law (Tony),Tom Waits (Mr. Nick). Gyártó: Infinity Features / Poo Poo Pictures . Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10037