KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamut

Schreiber András

 

Mammoth­ – svéd-dán-német, 2009. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Marcel Zyskind. Zene: Linus Gierta, Erik Holmquist, Jesper Kurlandsky. Szereplők: Gael García Bernal (Leo Vidales), Michelle Williams (Ellen Vidales), Marife Necesito (Gloria), Sophie Nyweide (Jackie Vidales). Gyártó: Memfis Film / Zentropa. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 125 perc.

 

A svéd Lukas Moodysson első angol (valamint thai és tagalog) nyelvű játékfilmje olyan globalista meséket juttathat a néző eszébe, mint a Bábel vagy az Ütközések – a több, egymásba fonódó szálon futtatott (földrészeken átívelő) cselekményvezetés kiváltképp az IñárrituArriaga párost idézi. Moodyssonnak azonban csak félig sikerült a Bábel bravúrja, a Mamut ugyanis nem igazán ügyes puzzle, az események kiszámíthatók, az idő vánszorog, a globál-kirakósdi mondandója (legyen mégoly fontos) eltúlzottan sulykolt. Mintha a rendező magának üzenne a Ladytron egyik betétdalával („Destroy everything you touch”) – természetesen a liverpooli elektropop formáció slágere (akárcsak a teljes soundtrack, olyan üzenetértékű dalokkal, mint a „Motherless Child”) elsősorban a történetre utal.

Egy New York-i házaspár túl elfoglalt ahhoz, hogy gyermekével foglalkozzon. A netguru Leo (Gael Garcia Bernal) Thaiföldre utazik, hogy nyélbe üssön egy többmilliós üzletet, Ellen (Michelle Williams) agyonterhelt baleseti sebész, hétéves kislányukkal a filippin dadus, Gloria (Marife Necesito) foglalkozik. A nő két gyermekét hagyta hátra a Fülöp-szigeteken, hogy mások csemetéjét gondozva támogathassa a sajátjait, Leo összemelegszik egy thai prostituálttal, aki üzletszerű kéjelgésből tartja el kisbabáját. Magánéleti globalizmus: mindhárom anya másokat szolgál, hogy ezáltal jobb életet biztosíthasson gyermekének, valójában azonban épp a legfontosabbat nem képes megadni neki. (Itt a magyarra átültethetetlen címbeli csavar: a „Mammoth” egyszerre utal egy méregdrága csontberakásos tollra, amelyet Leo kap partnerétől, és jelent tagalogul „anyát”.)

Legyen mégoly lapos és szájbarágós Moodysson filmje, semmi esetre sem érheti rendezőjét a vád, hogy a szélesebb közönséget megcélzó angol nyelvű forgatás kedvéért feladta volna magát. A szociálisan érzékeny, feminista és mély-keresztény skandináv direktor a Mamutba is beleforgatott párat korábbi témáiból – a társadalmi érzékenység, feminizmus és kereszténység (előbbi kettő a témaválasztásban, utóbbi legkézzelfoghatóbban a dadus személyében) a korábbiaknál talán erősebben itatják át mostani dolgozatát. Kegyetlen a világ, állítja Moodysson, gyakorta tönkre megy, amihez hozzáérünk, s olykor mindannyian árvának érezzük magunkat. Utóbbi érzésre a svéd rendező nem pusztán a történetválasztással, de az elbeszélésmóddal is ráerősített.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10383