KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült, dilis, szerelem

Alföldi Nóra

Crazy, Stupid, Love – amerikai, 2011. Rendezte: Glenn Ficarra és John Requa. Írta: Dan Fogelman. Kép: Andrew Dunn. Zene: Christophe Beck és Nick Urata. Szereplők: Steve Carell (Cal), Ryan Gosling (Jacob), Julianne Moore (Emily), Emma Stone (Hannah), Analeigh Tipton (Jessica). Gyártó: Carousel Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Senkit ne tévesszen meg a Glenn FicarraJohn Requa alkotópáros legújabb nyalánkságának hivalkodó címe. Míg legutóbbi filmjük, az I Love You Philip Morris nem sokat teketóriázott, és arról szólt, amit a nézõ arcába dörgölt, addig a Steve Carrell és Julianne Moore nevével fémjelzett darab bélszakasztó vígjáték helyett, steril, mélázó romantikát nyújt. Az Õrült, dilis szerelem féltucat A-listás sztárjával szerelmi mini-hálózatot fejteget, sokáig rejtegetve, hogy ki, milyen kontextusban és funkcióban van jelen. Van felszarvazott férj, mögötte lemaradva a csalfa válni akaró asszonya, egy jogászlány, egy a férjet felturbózó bachelor, szerelmes és depressziós kamaszok, és egy rezonõrként használt baráti család, akik ránézésre is ígéretesebbek a hõsöknél. Ezek a selymes kis fonalak lassan szövõdnek ad hoc szerelmes pillanatok, alkalmi utálatok, kakasviadalok és pávatáncok mentén, míg a jószívû karakterek, minden jóakaratuk ellenére is rendkívül elidegenítõ hatást keltenek.

Szép hagyománya van az ünnepek alkalmából mozikba költözõ szerelmi tablóknak, amelyek amilyen giccsesek, olyan derekasan egészítik ki a likõrökben tocsogó alkalmakat. Az Õrült, dilis szerelemnek nincs ilyen apropója, így a nagy, összeterelõ konfliktusok laposkásak és keresettek, és az sem tesz jót a filmnek, hogy egy kézen megszámolhatók azok a helyszínek ahol a pergõ, de harmatos dialógok elhangzanak. Steve Carrell jelenléte kivételesen ártalmas, 25 éve házasként hozza a 40 éves szûz formáját, de vázlatossága miatt a hahoták elmaradnak, drámai pillanatok pedig fel sem sejlenek. Az Õrült, dilis szerelem az ellentmondások romantikus komédiája, ahogy a fõhõsök hezitálnak a vásznon úgy a nézõ is ambivalens érzelmekkel küzd: szeretnie kéne, de mégsem képes rá, az egész olyan, mint egy érdekházasság: kényelmes, ám csöppet kellemetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10818