KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az adósság

Baski Sándor

The Debt – brit-amerikai,2010. Rendezte: John Madden. Írta: Matthew Vaughn, Jane Goodman és Peter Straughan. Kép: Ben Davis. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Helen Mirren (Rachel), Jessica Chastain (fiatal Rachel), Sam Worthington (David), Marton Csokas (Stephan), Jesper Christensen (Dr. Bernhardt). Gyártó: Marv Films / Pioneer Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 114 perc.

A Spielberg-féle München, ha csak távirati stílusban is, de a kémthriller kulisszái mögött felvetett pár izgalmas kérdést az államilag szponzorált bosszúállás morális dilemmáiról. Két évvel késõbb – nyilván a film sikere által inspirálva – elkészült a hasonló témát boncolgató izraeli Ha-hov. A flashbackekben feltáruló történet szerint 1965-ben három fiatal Moszad- ügynök elfogta Berlinben az egyik leghírhedtebb náci háborús bûnöst. A férfit Izraelbe szállítani nem, csak megölni tudták, de így is hõsökként tértek haza. Csak 30 évvel késõbb derül ki, hogy nem minden úgy történt, ahogy elmesélték, a nyugdíjas korú ex-ügynökök így kénytelenek saját kezûleg elvarrni a szálakat.

Az amerikai remake többnyire hûen követi az eredeti cselekményét, az információkkal azonban jóval bölcsebben gazdálkodik. Ebben a verzióban a nézõk csak késõbb értesülnek arról, hogy pontosan mi is történt abban a berlini lakásban, ennél fogva sokkalta feszültebbek mind a múltban, mind a jelenben játszódó epizódok, az ügynökök viszonyát ráadásul egy szerelmi háromszög is bonyolítja. John Madden rendezõ jó érzékkel keveri a kamaradrámát a lassú folyású thrillerrel, így a színészeknek – legfõképpen Helen Mirrennek és a fiatalkori énjét alakító Jessica Chastainnek, illetve a „Birkenau sebészét” megformáló dán Jesper Christensennek – bõven jut tér a kibontakozásra.

Az izraeli eredetihez hasonlóan Az adósság is csak annyit moralizál, amennyit a mûfaji keretek még lehetõvé tesznek, a fõszereplõkkel ellenben jóval kritikusabb. A Ha-hov ügynökei tragikus hõsök, akik saját lelki békéjüket áldozzák fel önként a haza érdekében, míg Madden változatának szereplõi kevésbé idealizáltak. Õk a közös hazugsággal inkább saját magukat mentik, ezért is hitelesebb a késõbbi meghasonlásuk. A Ha-hov példaképeket állít a nézõi elé, Az adósság gyarló, emberi figurákat – nem kérdés, melyik változat az izgalmasabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10858