KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása

Szelíd teremtés

Alföldi Nóra

Az Amélie rendezője ismét rátalált egy rendhagyó hősre

Szinte mindennapos jelenség, hogy egy-egy szerző pályáján eljön a pillanat, amikor rendkívüli emberek történetét érzi magáénak és szó szerint a szomszéd könyvesboltba megy egy kevéssé hivalkodó, kacsingatós önportré erejéig. Biztonsági játéknak tűnik ez, hiszen el lehet bújni egy kész karakterekkel teletűzdelt, meghatározott cselekményszálú adaptáció mögé, amelyben (jó esetben) a főhős megtestesíti mindazt, amit a rendező képvisel – kevésbé szerencsés esetben azonban csak vizuális truvájok erejéig merül ki a megfilmesítési szándék. Mindenesetre az kétségtelen, hogy jó döntés, ha mindenkét fél, alkotó és néző azonosulásának tárgya egy gyerek, akinek naivitása, rácsodálkozása a világra mindent elbír, kacska monológjait bármikor el tudja sodorni a történet, és nyilván sajátságos fantáziavilágban lebeg.

A szóban forgó T. S. Spivet egy montanai ranchon, idilli bio-környezetben élő 10 éves kisfiú, legkisebb gyermek az elszigetelt, bájosan bolond családban. Anyukája rovartudós, ennek megfelelően az agilis intellektust képviseli a családban, apukája igazi skanzen-cowboy, aki 100 évvel később született a kelleténél. Nem mintha világos lenne, hogy pontosan mikor is játszódik a történet, még a kortárs vonalat képviselő hisztis kamasznővér sem tudja elárulni az időt és a teret, annyi biztos, hogy valahol és valamikor a vadnyugaton kezdődik minden. T.S. csodagyerek, steampunk találmányait rendszeresen leközli egy tudományos folyóirat; inkább anyja vére, de mindenekfelett szöges ellentéte ikertestvérének, aki apja nyers-cowboy megfelelője. A családi leosztás tehát világos, a paradicsomi lét a testvér halálával borul fel, majd T.S. feltalál egy örökmozgó energiatermelőt, amelynek apropójából díjat kap a Smithsonian Múzeumtól. Az átadóra Washingtonig kell mennie, T.S. nem sokat habozik, összepakolja néhány játékát, rövid levelet hátrahagyva, felpattan a Union Pacific menetrendszerűen közlekedő tehervonatára és magányosan elindul hogy átszelje a pusztaságot.

A T. S. Spivet különös utazása hagyományos gyerek-kaland a javából, az abszolút szabadságot megelevenítő melankolikus road-movie ígéretével, amelyben minden nézői vágy teljesül, amennyiben csupán kedves kalandfilmre van igény. Jeunet jellegzetesen harsány stiláris furmányai azonban kicsit lejjebb ülepednek, annak ellenére (vagy épp azért), hogy a rendező keresve se találhatott volna jobb alapanyagot Reif Larsen azonos című regényénél, amely vegyes technikája miatt szinte ordított érte, hogy egy erős vizuális világgal rendelkező rendező vigye vászonra. Elméletben ugyan minden benne van, amit Jeunet alkotói ouvre-jét végigtekintve jegyzetbe lehet szedni; a történetet átszövik a szolid sci-fi elemek, amiket a játékos gyermeki elmén keresztül tükröztet le, és meghatóan pedzegeti az idő-időtlenség kérdését. Sorjáznak a meseszerű elemek és fantazmagóriák, miközben az ifjúkori zavarodottság nagy segítség az asszociatív képek és zavaros időviszonyban lévő flashbackek anyagba szövésénél – mindez igen tetszetős kihívás egy olyan rendező számára, aki grafikus látványvilágáról hírhedt és forgatókönyv helyett storyboardokat osztogat a stábjának.

Jeunet élénk képzeletű szerző, de ezúttal manírjait letisztultan kezeli. Filmje az aprócska mélységek mellett mindenekfelett egy családi trauma feldolgozásának története, ám ezt a tényt olyan ügyesen és feszültséggel telítetten bújtatja a tőle megszokott kézjegyekkel egyetemben, hogy a T. S. Spivet különös utazása tulajdonképpen lehetne bárki más műve is. Jeunet mentségére szolgáljon, hogy ismét amerikai terepen mozog, ahol nem jó pont a szerző harsány előtérbe tolakodása – ki tudna ezzel kiegyensúlyozottabban együtt élni, mint ő, aki karrierjének kezdetén, az Amélie-hisztéria előtt a masszív Alien-franchise-ban bérmunkázott.

 

T. S. Spivet különös utazása (The Young and Prodigious T. S. Spivet) – amerikai-francia, 2013. Rendezte: Jean-Pierre Jeunet. Írta: Raif Larsen regényéből Jean-Pierre Jeunet és Guillaume Laurant. Kép: Thomas Hardmeier. Zene: Denis Sanacore. Szereplők: Kyle Catlett (T.S.), Helena Bonham-Carter (Dr. Calir), Robert Maillet (Hobo), Judy Davis (Jibsen), Julian Richings (Ricky). Gyártó: Epithète Films / Tapioca Films. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 103 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11928